Scerra - Ami jár

Az járja manapság,
a korrektség aljasság,
az, aki fényt fenyít
szedheti a kegyesek fejeit
hiányzó gerinccel,
bármilyen eszközzel!

De majd egyszer
csődöt mond, lefagy a rendszer,
nem lesz már rá több ellenszer!
De majd egyszer
egy ürügy sem menthet fel!

Lehet, hogy így lesz jó,
az, ami jár még óhajtható!
Megillet, semmi vész!
Ok-okozat…ennyi az egész!

Öntelt és túlbecsült,
magában elmerült,
hálát nem ismerő,
kebleken oly hevesen sziszegő
maradék, maradvány,
ennyi mind a magány!

És majd egyszer
csődöt mond, lefagy a rendszer,
nem lesz már rá több ellenszer!
És majd egyszer
egy ürügy sem menthet fel!

Lehet, hogy így lesz jó,
az, ami jár még óhajtható!
Megillet, semmi vész!
Ok-okozat… ennyi az egész!
Lehet, nem bíztató
vagy nem nyom a latban és nem mérvadó!
Nem kell a józan ész,
s véletlen se még egy jobb kéz!

És majd egyszer
csődöt mond, lefagy a rendszer,
nem lesz már rá több ellenszer!
És majd egyszer
egy ürügy sem menthet fel!

Ki busásan oszt fájdalmat
annak nem jár sajnálat,
miért nyomna más vállakat,
ha benne sincs elég
tisztesség és alázat,
ő sem ismer szánalmat,
ha tükröt tart magának
egy mosolyra még kapható!
Hiába érzi, hogy mennyire nyomasztó!