Tej - Ilyen a valóságban nincsen

Ilyen a valóságban nincsen,
De most még ne ébressz fel!
Álmomban úgy csinálsz, ahogy Isten,
Akiért felégettem itt mindent magamban,
Hátha így megtalálom a kincset, amit kaptam,
Mert itt van az ideje annak, hogy a véremet adjam.

Mostanában este már jobb, de te
Ne tegyél úgy, mintha ismernél.
Félek, hogyha feltalálod azt a fajta
Gépet, ami feléd lépked, az én leszek.
Jobb, ha elvarázsolsz, mert különben
Durva lesz, ha ébredek,
És ha elveszett a képzelet,
Nyisd ki mind a két szemed
Csak, hogy észrevedd!

Ó, ilyenek is élnek a házban...
Ó, ilyenek is élnek a házban...

Mostanában este már jobb, de te
Ne tegyél úgy, mintha ismernél.
Kurvagyakran éjszakázom odakint a láthatárodon,
Mégsem tudom, merre ébredek.
Jobb, ha megtalálsz ott,
Láthatod, csak alvajárva térdelek,
Közben összetett a két kezem,
Mert csak akkor vétkezem, hogyha élvezem.

Ilyen a valóságban nincsen,
De most még ne ébressz fel!
Álmomban úgy csinálsz, ahogy Isten,
Akiért felégettem itt mindent magamban,
Hátha így megtalálom a kincset, amit kaptam,
Mert itt van az ideje annak, hogy a véremet adjam.

Érted én, igen, a véremet adnám!
Érted én, igen, a véremet adnám!
Érted én, igen, a véremet adnám!

Ilyen a valóságban nincsen...
Álmomban úgy csinálsz, ahogy Isten,
Akiért felégettem itt mindent magamban,
Hátha így megtalálom a kincset, amit kaptam,
Mert itt van az ideje annak...

Ilyen a valóságban nincsen,
De most még ne ébressz fel!
Álmomban úgy csinálsz, ahogy Isten,
Akiért felégettem itt mindent magamban,
Hátha így megtalálom a kincset, amit kaptam,
Mert itt van az ideje annak, hogy a véremet adjam.