Gyurkovics Zsuzsa - Padam, padam

Egy hang kísért nap-éjjen át,
Mely mennyet és földet bejárt
A múltból jött akárcsak én
Szólt zenekar, száz hangszerén...

Úgy éreztem megőrjít menten,
Akartam tudni okát,
De hiába él a szó bennem
A hang mindig szavamba vág,
Őrjítőn - hallom tovább:

Padam, padam, padam...
E hang árnyékként suhan velem,
Padam, padam, padam...
Szíven üt és én emlékezem
Padam, padam, padam...
Gúnyol bántón és fölényesen
Űzi, hajszolja emlékek vad hadát
A hang, mely a múltamba lát

Hány szerelmed volt?...Nem kevés...
A múltad az emlékezés
A hang mondja:mondd miért tűrsz?
Hisz múltad, mint emésztő tűz,

A húsz évem, pergő dob verés,
Mint szerelmi komédiák...
Az életem sosem lesz egész:
Kavargó, zilált világ...
Mert a hang közbe kiállt!

Padam, padam, padam...
Csupa "szeretlek" - utcák kövén,
Padam, padam, padam...
Csupa "örökké" - ősz idején,
Padam, padam, padam...
Csupa hazudott, nagy vallomás
Engem újra az utcára hajt e hang:
Miért ne! - nem lettem más!

Aa-aa-aa,
Őrült zaj ez, mely agyamba vág...
Aa-aa-aa,
Hozza elém az árnyak sorát...

Padam, padam, padam...
Látnom kell újból, mind azt fájt!
Mert a hang melynek ritmusa őrjítő,
Mely kong, mint a kő...