Varga B. Tamás - Tavaszi zápor

És
Akkor

Magam sem tudom az okát, hogy mért,
De a szám buta mosolyra áll,
Eső esik, de csak megyek előre, a
Lábam a ritmusra jár.
Amit az esőcseppek vernek a járdán,
Mint egy járvány, úgy kapom el
Ezt az ütemet, amit a bőrömön érzek, és a
Szívem is csak erre ver!

És csak esik az eső, a Nap meg sehol,
Se a Hold, se a csillagok...
A járda elszalad a talpam alatt,
Amíg hozzád ballagok.
Tavaszi zivatar illata kábít az úton, ez a
Dal visz előre csak.
És csak sír az eső, amíg mosolygok, és
Megy a járda a talpam alatt.

Ez az a dal...
Ez az a dal...
Ez az a dal, ami nekem maradt.

Ez az a dal, ami megint más!
Ez az az a tavaszi zápor!
Ez az a dal, ami egy félig mélabú-bánat,
És félig mámor!
Ez az a dal, ami csak úgy szól!
Ez az a dal, ami csak bárhol!
Ez az a dal, ami egy félig mélabú-bánat,
És félig mámor!

Monoton búg a basszus, a szólam úgy
Simul rá, mint zenére a szó.
Kavar a dob: üteme veri a négyet;
Ami lényeg: a lélek jól hallható.
Megy az ütem, ahogy a napok az évben:
Tavaszi, lassú, de gyorsul azért.
Kicsit a szív zakatol így, mikor éppen
Valaki lelke a lelkemhez ért.

És csak esik az eső, a Nap meg sehol,
Se a Hold, se a csillagok...
A járda elszalad a talpam alatt,
Amíg hozzád ballagok.
Tavaszi zivatar illata kábít az úton, ez a
Dal visz előre csak.
És csak sír az eső, amíg mosolygok, és
Megy a járda a talpam alatt.

Ez az a dal...
Ez az a dal...
Ez az a dal, ami nekem maradt.

Ez az a dal, ami megint más!
Ez az az a tavaszi zápor!
Ez az a dal, ami egy félig mélabú-bánat,
És félig mámor!
Ez az a dal, ami csak úgy szól!
Ez az a dal, ami csak bárhol!
Ez az a dal, ami egy félig mélabú-bánat,
És félig mámor!