Kreck - Azokért (2012)

ahol átölelsz majd ott ébredek újra
az éjszaka az álmaim karóba húzta
a hétköznapok eltemetnének, de én nem hagyom
már nincsenek titkok amit érzek azt bevallom
a természet feltölt messze a betontól
te azért vagy velem, mert megértesz egy szóból
a múltra csak viccből nézz vissza ne másért
aki kiröhögi magát, az már valamit átélt..
azt hiszed ellened, aztán meg érted
de ami véget ért az soha nem érhet véget
az oldalak eltűntek bár volt belőlük bőven
a probléma kamu, átrepülöm könnyen
én nem másztam sehová, már leültem a lépcsőn
és ha pár perc vissza, még akkor sincs későn
amire azt hinném távol van, itt lebeg előttem
a szem becsap, de a lélek nem erőtlen
aki tökéletes az nekem már nem kell
mert unalmas és hát egy halott ember
de ne félj hiszen nem telik be a végtelen
én is megyek tovább, de itt hagyom névjegyem..

én azokért akiknek soha nem fogom
tudni megadni amivel tartozom
itt az életem, belekarcolva a korongba
amit a folyó a végtelenbe sodor ma

köszönöm azt, hogy van kiket szeretnem
világ szép, csak néha én is elestem
mástól ellestem hogyan kell szenvedni
de megérte hiszen láthatlak nevetni
istenem hol a pénz a családhoz képest
a szerelemhez képest, az élethez képest
csak azt rossz látni, ahogy ebbe belehalnak
de már mondtam, hogy annyi eszük van, mint egy halnak
azok csak javak...ők meg emberek
engem szeretnek, téged meg megvettek
búcsú a tervednek, nem jött be ez sem
én meg csak a dolgaimat ösztönből tettem
aki kezem fogja tudod, ő érti
előre néz és közben a jelenünk félti
akit meg barátnak tartok az vágja
hogy azért barát, mert mellettem áll ma
ez annyira egyszerű és sokan szétcsavarják
de nekem már mindegy, hogy éneklik vagy szavalják
aki mindenhol szarvat lát az vessen magára
amikor a csúcson lesz, pont akkor ér az aljára

én azokért akiknek soha nem fogom
tudni megadni amivel tartozom
itt az életem, belekarcolva a korongba
amit a folyó a végtelenbe sodor ma

az utat nem keresni kell, hanem járni
csak menj ne állj meg hiszen nincs kit bevárni
ahogy nézem a fákat, ahogy úszok a vízben
ahogy sétálok ott ahol még benned hittem
ott újra megmozdul valami egy perc alatt
akkor lett mindenem, amikor érzetem nem maradt
semmim, de tudom kellett a fájdalom
a tetteimet most már, előre vállalom

én azokért akiknek soha nem fogom
tudni megadni amivel tartozom
itt az életem, belekarcolva a korongba
amit a folyó a végtelenbe sodor ma