Mujahid Zoli - Három év

Három év úgy elszállt, mint a szél
Három éve már engem elrabolt a messzeség.
Három év és újra itt vagyunk
Túl sok éve nincs, talán jobb, ha hallgatunk.

Minden éjjel nélküled, nem hittem, hogy fáj
Fogva tart az emléked, s a múlt, tudom már.

Nem akarom azt, hogy megbocsáss
Nem akarom azt, hogy másnak láss
Ugyanaz az érzés most, mi fűz hozzád
és mégis mindig más.
Nem akarom azt, hogy megbocsáss
Nem akarom azt, hogy sírni láss
Ugyanaz az érzés, most csak még álmodunk tovább,
de így mégis több és más.

Ismeretlen emberek, ismeretlen táj
Elrabolt a végtelen s az út, tudom már.

Nem akarom azt, hogy megbocsáss
Nem akarom azt, hogy másnak láss
Ugyanaz az érzés most, mi fűz hozzád
és mégis mindig más.
Nem akarom azt, hogy megbocsáss
Nem akarom azt, hogy sírni láss
Ugyanaz az érzés, most csak még álmodunk tovább,
de így mégis több és más.

Mondd, miért van az, hogy nem bírom tovább
Mondd, miért van az, hogy így találtam rád.
Úgy hívták, hogy boldogság bármit mondhatsz rá
A sors könyvében meg van írva már talán.

Nem akarom azt, hogy megbocsáss
Nem akarom azt, hogy másnak láss
Ugyanaz az érzés most, mi fűz hozzád
és mégis mindig más.
Nem akarom azt, hogy megbocsáss
Nem akarom azt, hogy sírni láss
Ugyanaz az érzés, most csak még álmodunk tovább,
de így mégis több és más.