Fanka és Kowa - Jöjjön aminek jönnie kell

Fanka.:

Az ember honnan jött és hova jut el majd?
Mi az a belső tűz, ami még mindig hajt?
Nap alatt járok, Hold alatt álmodom,
Amit Én megkaptam Neked tovább adom.

Könyvekből nem lehet semmit se' tanulni,
Ahogy egy képernyő előtt se vakulni.
Egész nap néznek de semmit se látnak,
Lenézik a mát, mindig holnapra várnak.

Az óra úgy ketyeg, figyeld a hangját,
Légy hát óriás, ne játszd a hangyát!
Fák helyett kamera, föld helyett beton(ok),
Aki gyenge inkább még egy kört benyom.

Kowa.:(Refrén)

Példát adsz, annál nincs jobb terv,
Ok van de mégse fogsz fegyvert.
Ha bántanak mégsem gyűlölsz már.
[Nyisd meg az elméd]

Jöjjön aminek jönnie kell,
Magának olvad a lavina a szívében.
Ember az emberre ismer,
Ugorjon vagy eltűnik majd minden a régiben.

Jöjjön aminek jönnie kell,
Isteni terv amit nem állít meg semmi sem.
Az emberből szeretet árad ha lebontja a gátakat
A kőkemény szívében.

Fanka.:

A gazdagok miért élnek rnnyire szegényen?
Sajnos nem tudom, ezt Én nem értem.
Talán féltik amit úgy is itt hagynak,
Egész nap vedelnek, mégis tikkadnak.

Fájdalmat szörcsülnek fekete palackból,
Részeggé váltak már a sok haragtól.
Akinek több van vagy akinek kevesebb,
Te hallkan duzzogsz én hangosan nevetek.

Mindennek ára van, mennyit adsz magadért?
Sokat fizetett aki már hazaért.
Megérte vagy sem hiába kérdezed,
Amíg a másik kárát még élvezed.

Az egozimus csak másokkal törődik,
Így ami belül van fel is őrlödik.
Másokra haragszol amiért neked fáj,
Magadnak hazudtál, amikor hazudtál.

(Refrén)

Fanka.:

Mindenki tükröt tart, ott vagyunk benne.
De ne legyen a te a bajod a másik kedve.
Magára vethet ki nem örül annak,
Hogy a dolgok nem voltak hanem vannak.

A halál egy játék de játszani tudni kell,
Ilyen a jelen akár egy úthenger.
Ugrassz vagy eltapos csak is rajtad áll,
Csak a térképen létezik határ.

ILLuzió annyi év mögötted,
A saját nyakad karóhoz kötötted.
Dobom a késem, vigyázz éles!
Az élet fája igen terebélyes.

(Refrén)