Piramis - Kapaszkodom beléd

Létezem, vagyok, mint mások,
Másoknak én is csak más.
Az idő a kezdet és a vég közt
Nekem se több, csak egy villanás.

Puszta anyag voltam csak a parttalan tömegben,
Pillantásod éles kése metszett ki engem.

Álmodtál, most azt, hogy élek
s ha más vagyok, így vagyok más
Megszültél és te formáltál engem
változónak, hogy mindig másnak láss.

És miközben szerelmeddel a világra képzeltél,
Vajúdásom végigfájva te is megszülettél.

De én még folytatódni vágyom,
Véremmel kapaszkodom beléd,
Engedj végre hazatalálnom,
Sehol sem voltam otthon még.
Vagyunk a hatalmas világon,
Nyomunk sem marad egy napon.
Jöttem, hogy rád adjam szerelmem,
Hideg van, ne fázz oly nagyon.

Őrizz meg! Minden pillanatban
Lesnek ránk a másik oldalon
Ha elfordulsz kifosztanak engem
s mire visszatérsz már nem leszek sehol

És kereshetsz a földön is és elrejt majd az ég is
De elrejthetsz magadban is és elveszíthetsz mégis

Mert én még folytatódni vágyom!
Véremmel kapaszkodom beléd!
Engedj végre hazatalálnom!
Sehol se voltam otthon még...
Magammal cipelem a múltat,
jövőm rossz ígéreteként
Lerázni eddig sosem tudtam
Egymagam nem voltam elég

Sejtések, öntudatlan vágyak
Sodortak örökké feléd
Tudtam, hogy végül megtalállak
S tudtam, hogy Te is szeretnéd
Erősen elképzeltél engem
S valóra váltam egy napon
Jöttem, hogy Rád adjam szerelmem
hideg van ne fázzon nagyon...