Takáts Eszter - Múltidő

Ahol a csönd terem, ott a hajnal kék
Ahol a lámpa ég, körmöli az írógép
Csak egy lányka jár, talpán jégdarabok
Csak egyszer csöng a kaputelefon, mert elromlott

És beszélt, beszélt, ajtó nyílt a szájra
S titkos bélyeget nyalt a nyelvével a tájra
Végtelen madzagon röptette őket az égen
És még másnap is hajával szálltak tova a szélben

Átrendezné a nappalt s az éjszakát
S vissza is adna mindent, ha nem zuhanna át
A lét röptén, ahol a vákuum megbújik
És a nagy, nagy varázsló, ahogy érkezik, elporlik


Jó nehéz ez így, ez a kétféle lét
Az éjszaka terhe most csak a kisszobából a fény
Ami ha távoli, van még egy sansza itt
Ott, ahol még él a fáradt írógép

Átrendezné a nappalt s az éjszakát
S vissza is adna mindent, ha nem zuhanna át
A lét röptén, ahol a vákuum megbújik
Ott a nagy, nagy varázsló, ahogy érkezik, elporlik


Átrendezné a nappalt s az éjszakát
S vissza is adna mindent, ha nem zuhanna át
A lét röptén, ahol a vákuum megbújik
És a nagyon nagy varázsló, ahogy érkezik, elfolyik

Át is rendezné a nappalt s az éjszakát
S vissza is adna mindent, ha nem zuhanna át
A lét röptén, ahol a vákuum megbújik
És a nagy varázsló, ahogy érkezik, elmúlik