Oxid - A dallam

Mikor rám nézel, vágod, hogy nem vagyok hülye csak elvakult
Mert a fülemben a dallam már tök rég elvadult
Egyetlen szerelem, örökké szeretem
Szimplán eleven elemem nevetsz is rajtam de nekem
A zene a minden, itt benn
A basszus nagyobbat üt a fülemben mint a Big Ben
Mert mindig másik színben, és persze mindig más szinten
Szól a dal de a lényeg ugyanaz, hogy megérintsen
Tekerem a hangerőt, hadd szóljon, hang szórón,
Hadd szóljon érzésekre hangoljon,
Latrinába landoljon az aki ezért engem megvet,
Nem ismerek én szebbet, csak ezt az egyet,
Mi megbabonáz, meg babonáztatom magam
Magam adom, hagyom, és persze hallgatom
A hangot, hiszen a fülem erre pangott
Tök mind egy, hogy zongorát, gitárt, vagy éppen esetleg lantot
Mert ez stílustól független lényeg, hogy lüktessen
Hangfal mellé ültessen, a tett felé sürgessen
Nekem ez minden, mert ez pótolhatatlan
Nem is tudnám nagyon kifejezni szavakban

(2x)
A dallam, a dob, a basszus meg babonáz
Ne hadonássz, tudod, hogy nekem a zene az aduász
Ha nem lelem, ettől vesztem fejem
Akkor inkább öljél meg, de a zenét hagyd nekem