Kovács Kati - Napfényes álom (Sun of Jamaica)

(Próza):
Régen, amikor kisebb voltam, a világ titokzatos,
megfejthetetlen volt számomra.
Nagyon szerettem volna sokat utazni,
megismerni az embereket is.
Esténként a hegyek felett
bámulva a holdat álmodoztam,
nagy hegyekről, színes pillangókról,
kék tengerről.
Akkoriban nagyon boldog voltam,
ma már minden csak emlék,
bár ma is szívesen visszatérnék.

(Dal):
Napfényes álom, őt még mindig várom,
úgy kérlek, most hozd nékem el.
Napfényes álom, még ébren is látom,
az emlékek nem múlnak el.

Úgy vágyom vissza, hogy nincs arra szó,
érzem csak együtt volt jó.
Ó, én álmok közt éltem, most ébrednem kell,
érted mindent megtennék hidd el, ó, hidd el.

(Próza):
De most, hogy sokat csavarogtam a világban,
és úgy érzem, az embereket is
ismerem valamennyire.
Most tudom, hogy milyen boldog is voltam én
akkor, amikor még csak álmodoztam mindenről.
Egyre erősebb a vágy bennem,
hogy visszatérjek oda, ahol régebben éltem,
s ezért, hogy oda visszatérhessek,
mindent megteszek, amit csak tudok
és talán ott maradok.

(Dal):
Napfényes álom, őt még mindig várom,
úgy kérlek, most hozd nékem el.
Napfényes álom, még ébren is látom,
az emlékek nem múlnak el.

Úgy vágyom vissza, hogy nincs arra szó,
érzem csak együtt volt jó.
Ó, én álmok közt éltem, most ébrednem kell.
érted mindent megtennék hidd el, ó, hidd el.

Napfényes álom, őt még mindig várom,
úgy kérlek, most hozd nékem el.
Napfényes álom, még ébren is látom,
az emlékek nem múlnak el.

Napfényes álom, őt még mindig várom,
úgy kérlek, most hozd nékem el.
Napfényes álom, még ébren is látom,
az emlékek nem múlnak el.

Napfényes álom, őt még mindig várom,
úgy kérlek, most hozd nékem el.
Napfényes álom, még ébren is látom,
az emlékek nem múlnak el.