Mészáros Tamás - Túlvilági álom (közr. Takács Ferenc)

Napsütötte világ volt,
ez ma már csak szürke folt!
Szívedben a vágy égett,
tavaszban megégett!
67-es út porán
égbe borul kék homály!
Arra járok remegve,
szállj madár a fészkedbe!

Gondolatban kiáltok,
csendes álmot kívánok!
Nehéz kőbe vésetett
zengve mondok éneket!

Színpadra ha álltál,
rögös úton jártál!
Cipő nélkül nincs egész,
elfáradt a tengerész!

Narancssárga volt a kék,
bennem él a ritka kép.
Énekelnek angyalok,
zengő dalban én vagyok!
Március már készen áll,
hazaszáll a kismadár.
Már az ajtó nyitva áll,
angyalkórus Téged vár!

Gondolatban kiáltok,
csendes álmot kívánok!
Nehéz kőbe vésetett
zengve mondok éneket!

Színpadra ha álltál,
rögös úton jártál!
Cipő nélkül nincs egész,
elfáradt a tengerész!

Túlvilági álmod van,
énekelsz a dalodban!
Túlvilági dalodban
énekelsz az álmunkban!

Gondolatban kiáltok,
csendes álmot kívánok!
Nehéz kőbe vésetett
zengve mondok éneket!

Színpadra ha álltál,
rögös úton jártál!
Cipő nélkül nincs egész,
elfáradt a tengerész!

Gondolatban kiáltok (kiáltok!),
csendes álmot kívánok!
Nehéz kőbe vésetett (vésetett!)
Zengve mondott éneked!

Színpadra ha álltál,
rögös úton jártál (jártál!)!
Cipő nélkül nincs egész,
elfáradt a tengerész!