Lunchbox - Strigula

Kósza ötlet a délutánra,
Gyere el velem este a bálba,
De ne csak baráti minőségben,
Légy a társam, kérve kérem.

Csoki, virág, miegymás,
Ez a péntek is mien más,
Lenne, ha benne lenne az este,
Szép az arca, jó a teste.

ref.:
Miért mindig arra vágyom,
Ami nem lehet az enyém?
Miért mindig olyanba fogok,
Amire csekély az esély?
Nem teszek le róla, az óra
Ketyeghet nem teszek rossz lóra,
Hajtom, űzöm harcolok érte,
Hogy a végén azt mondhassam majd: Megérte.

De bezzeg kifogás tuti van, amiből nem kérek,
Lesz más kimenetele a mai estének,
De jó lenne a felvennél,
Valami ruhát és eljönnél.

Egyszer megkérdem, még mond csak,
Kétszer kell, hogy pezsgőt bontsak,
Három, némán álldogálsz,
Mond a választ, ne tétovázz!

Miért mindig arra vágyom,
Ami nem lehet az enyém?
Miért mindig olyanba fogok,
Amire csekély az esély?
Nem teszek le róla, az óra
Ketyeghet nem teszek rossz lóra,
Hajtom, űzöm harcolok érte,
Hogy a végén megpihenhessek,
Hogy a végén újra élhessek,
Hogy a végén azt mondhassam majd: Megérte.

Megérte...
Megérte, hiszen itt vagy végre,
Te jobban tudod, hogy bármit megadnék,
Hogy velem maradj még.
Kérlek ne menj még.

Miért mindig arra vágyom,
Ami nem lehet az enyém?
Miért mindig olyanba fogok,
Amire csekély az esély?
Nem teszek le róla, az óra
Ketyeghet nem teszek rossz lóra,
Hajtom, űzöm harcolok érte,
Hogy a végén megpihenhessek,
Hogy a végén újra élhessek,
Hogy a végén azt mondhassam majd: Megérte.