Katonadalok - Élt egyszer egy Hadnagyocska

Album: nincs kép
Előadó: Katonadalok
Album: Keressük!
Szövegírók: Keressük a szövegírót!
Zeneszerzők: Keressük a zeneszerzőt!
Kiadó: Keressük!
Stílus: Keressük!
Címkék: hősi [+]
Megtekintve: Ma 2, összesen 17659 alkalommal

Beküldő

hauzy

hauzy

Pontszám: 5

Dalszöveg

Élt egyszer egy hadnagyocska
Szeretett mert szerették,
Szeretett egy barna kislányt
Jobban mint az életét.

Vasárnap úgy délutánként
Egy kis padon csöndesen
Tervezgették életüket
Csókolóztak csöndesen.

Egy szép nyári délutánon
Jött a behívó levél.
Menni kellett a legénynek.
Tartalékos volt szegény.

Sírt az édes barna kislány.
Vigasztalja a legény:
Ne sírj édes barna kislány,
Nem harctérre megyek én.

És mielőtt elindulna
Megjött a kinevezés
És a kicsi hadnagyocska
Indul a harc mezején.

Amott kinn a Don kanyarnál
Boldog volt a kis hadnagy,
Várja őt a barna kislány
Kinek szíve meghasad

Éjjel tizenkét órakor
Jött a dandárparancsnok:
Horvát hadnagyúr az élen
Páncélosok rohannak.

Robban most egy kézigránát:
Épp melléjük csapott le.
És amikor felébredt már
Hiányzott a jobb keze.

Rózsaszínű tábori lap
Megy a harctérről haza:
Ne várj haza barna kislány,
Nem mehetek már haza.

Lásd be már így semmit sem ér
Csonkán így az életünk,
Csonka karral, béna karral
Szenvedés az életünk.

Jött egy illatos levélke,
Csak egy pár sort irt a lány:
Ne is jöjjön, nem is várom,
Nem szerettem igazán.

Az a pár sor csak ígéret
Az csak játék volt csupán:
Van már nékem vőlegényem,
Csinos legény a babám.

A hadnagy hogy elolvasta
Könny lepte el a szemét:
Megcsaltál és kigúnyoltál,
Verjen meg a magos ég!

Nem őrzi már amióta
Moszkva alatt támadott
S a vonat a Don kanyarból
Hazafelé ballagott.

Egész úton gondolkodott
Amíg végre hazaér,
Jól tudja hogy az élete
Egy karral már mit sem ér...

Oda van az édes álom,
Oda van a barna lány
Mert nélküle az élete
Semmit sem ér már talán.

Lakodalom víg körében
A menyasszony szomorú
Bánatvirágból van fonva
Fején a gyöngy koszorú.

Ül a vőlegénye mellett
Mint egy bájos kőszobor,
De a szíve és a lelke
Ki tudja hol vándorol.

Faluvégi kiskocsmában
Csak egy füstös lámpa ég,
Itt kereste fél kezével
Minden napi kenyerét.

Azt mondják hogy hadnagy volt ő,
Barna kislányt szeretett,
De a karja hogy csonka lett
A kislánynak nem kellett.

Faluvégi kiskocsmáról
Sokat tudnak beszélni,
Milyen nehéz egy legénynek
Egy fél karral megélni.
Egy szép nyári délutánon
Véget ért a szenvedés,
Kiskocsmának asztalánál
Fejezte be életét.

Eltemették, nem siratták,
Nem siratta senki sem,
Nem volt aki a sírjára
Egy szál virágot tegyen.

Eltelt egy hét aztán kettő,
Megtudta a barna lány
Hogy az ő kis hadnagyának
Mindörökre vége már.

Elment hát a temetőbe,
Felkereste a sírját:
Kelj fel édes hadnagyocskám,
Itt az édes barna lány.

Harminc évre gondolj vissza,
Az elmúlt szép napokra,
Mikor kezed kezem fogta,
A szád a szám csókolta.

De a sírhant nem mozdul meg,
Hiába is szól hozzá,
És a rongyos öregasszony
Fejfa mellett halva már.

Ráborul a szomorúfűz
Földig hajlik az ága:
Itt nyugszik a kéz szerelmes
Már egymásra találva.
 
Hozzászólás írásához kérjük jelentkezz be!

Zeneszöveg hozzászólások

Te vagy a kiválasztott!
Te

Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!

© 2019 - Zeneszöveg.hu Kft. - Minden jog fenntartva.
// //
Kedves Látogatónk!

A Zeneszöveg.hu oldal teljes értékű használatához minimum Internet Explorer 8 vagy Google Chrome v8.0, illetve Mozilla Firefox 4.0 böngésző ajánlott. Az alábbi linkeken elérhetők a legfrissebb változatok.

Amennyiben korlátozott lehetőségekkel folytatni kívánod a böngészést oldalainkon, kattints a TOVÁBB gombra.

Tovább
//