Hien - Édes kis suttogás

Simogat a szombat reggel.
Süt a nap és hangod kelt fel.
Fura tán az inged rajtam,
ha tudod, vedd el….
Csak ne menj még el!

Puha párnán forró fejjel…
Hozok kávét tejjel!
Az asztalon csak rád vár
a teád mézzel.
Hogy ne menj még el.

Játékom semmi más:
édes kis suttogás.
Minden, mit mond, tiéd.
Maradj még!
Így jó,
így boldog lennék.

Több mint egy vallomás:
édes kis suttogás.
Hogy itt tartson épp elég.
Maradj még!
Így jó,
így boldog lennék.

Érzem, ha engem nézel,
te is mindent pont így érzel.
S ugyanúgy egy boldog naphoz
csak egy csók kell.
Hát ne menj még el!

Ölelj tovább! Még van pár perced..
Hol a kulcsod? – kérded.
Majd közel bújva érzed….
Szépen kérd el,
Vagy ne menj még el!

Játékom semmi más…..

Ne rohanj még!
Legyen a titok is csak a tiéd!
Neked is jó. És nekem elég.
Mintha máris sejtenéd.
Érzed már a suttogásból,
hallod minden szóvirágból
forrón izzó vágyamból.

Tudod, hogy úgysem adlak át..
Hiába vár ma rád a fél világ.
Ha már így lépre kell, hogy csaljalak,
hogy bűvöletben tartsalak,
hát láss csodát!