Késmárky Marika - Romulus

Lá, lá-lá, lá, lá-lá-lá-lá-lá.

Romulus volt a római vezér,
volt sok gondja néki éppen ezért.
Nem volt ő még Rómában,
csupa férfi állt ott tógában,
krokodilkönnyeket sírt a szerelemért.
Jupiterhez fordultak a papok,
és a vének gondoltak egy nagyot.
Rendeztek egy lakomát,
hova családostól meghívták
a szabin törzset, mely szomszédságban lakott.
Éjféltájt nagyban szólt a dáridó,
megtörtént a pokoli szenzáció.
Míg a szabin sereg vígan dalolt,
minden római egy nőt elrabolt.
Közben fent elbújt a hold,
mire világos lett az égbolt,
minden szabin lány
már boldog asszonyka volt.
Reggel, hogy felébredt a jó szabin király,
a leányát kereste, de nem találta már.
A harsonát megfújják,
a háborút megindítják,
Róma, terád véres bosszú vár.
Romulusnak tunikája remeg,
mivel nagyon nagy a szabin sereg.
Pajzsokkal és kardokkal,
csupa messze hordó dárdával
menetelnek már a rómaiak felé.
Romulus nem veszti el a fejét,
pajzsként maga elé tartja nejét.
Látták ezt a szabin nők,
és egy perc alatt döntöttek ők,
odaugrottak a küzdő felek közé.
Megtörtént már a nagy kibékülés,
Rómában a közös letelepülés.
Romulus a rómaiak feje
így lett ő a szabin főnök veje.
Mindebből a tanulság,
hogy a szerelem nem bolondság,
és a béke legfőbb záloga lett a nő.

Lá, lá-lá, lá, lá-lá-lá-lá-lá,
Lá, lá-lá, lá, lá-lá-lá-lá-lá.
Így volt.