Villon Trió - Szegény legény

Fondorlatos lány, neked hinni kár
Rám mosolyogsz, de mosolyod mit ér?
A te szerelmed vas bilincsbe zár
Neved hallatán a halál szele ér

Csalárdságodtól megdermed az ér
Óh, titkos, jegyző, gőgös szemsugár!
Mi leszelel, ha közeledbe fér
Szegény legényt, ki irgalomra vár

Mások szívén zörgettem volna bár
Akkor gyalázat jól tudom nem ér
Régen boldog volnék azóta már
Túl árkon-bokron kerget most a vér

Hahó, segítsen aki erre tér
Ez hát a végem, elnyel a mocsár
Vagy lesz megváltás, melyet esdve kér
Szegény legény, ki irgalomra vár

Herceg szerelmesek közt fővezér
Látod költőd nem ellenedre jár
De meg kell szánni, ehhez szó se fér
Szegény legényt, ki irgalomra vár

Herceg szerelmesek közt fővezér
Látod költőd nem ellenedre jár
De meg kell szánni, ehhez szó se fér
Szegény legényt, ki irgalomra vár

Bár sok virágod szép időt lejárt
Itt majd a hervadás, megcsíp a dér
Látlak, s nevetlek majd eként: szamár
Lám vén leszek midőn jövőd sivár

Orcád fakó lesz, s hajam hőfehér
Ne bánd, igyál míg benned tart a nyár
S ne kínozd meg, ha árnyékként kísért
Szegény legényt, ki irgalomra vár

Herceg szerelmesek közt fővezér
Látod költőd nem ellenedre jár
De meg kell szánni, ehhez szó se fér
Szegény legényt, ki irgalomra vár

Herceg szerelmesek közt fővezér
Látod költőd nem ellenedre jár
De meg kell szánni, ehhez szó se fér
Szegény legényt, ki irgalomra vár

Szegény legényt...
Szegény legényt...
Szegény legényt...

Herceg szerelmesek közt fővezér
Látod költőd nem ellenedre jár
De meg kell szánni, ehhez szó se fér
Szegény legényt, ki irgalomra vár

Herceg szerelmesek közt fővezér
Látod költőd nem ellenedre jár
De meg kell szánni, ehhez szó se fér
Szegény legényt, ki irgalomra vár