Parázs meg a Húga - Por meg hüvely

Én ott végzem, ahol te kezded majd, nincs min röhögni rég
És a szemem akkor majd fennakad, de azért kacsint előtte még
Te ott kezded, ahol én bevégzem, egy percet se vesztegetsz
Az utolsó mondatom összevérzem, aztán intek, hogy mehetsz

Te meg visszanézel a porhüvelyre és összeáll a kép:
Hogy semmi se számít, csak por meg hüvely legyen mindenképp
Persze kívánnád vissza a golyót a csőbe, a lelket belém
De aztán húzod a csíkot, mert jön a sziréna, meg az angyalok elém

Kerubok visznek, nem nagyon mennék, nincs min röhögni már
De a helyedben én már amúgy se lennék, jöhet a pokol is akár
De sehol egy ördög, csak suhogó szárnyakon közeleg az ég
Miközben odalenn benned összeáll az az idióta kép:
Por meg hüvely…

Kristálypohárba potyog a vér, akár a galambszar
Ez az a kép, ami elkísér, ahogy görbül velem a tér meg a zaj
Ahogy a szárnyak szelik a semmit velem, semmibe veszel te is
Semmi megindító zene, inkább kicsit jedis
Ahogy távozunk: én felfelé, te meg ki az ajtón el
És semmi se jár a fejedben már, csak por meg hüvely
Por meg hüvely…

Na igen, ott kezded, és pontosan úgy, ahogy anno én:
Hogy semmim se volt, csak néni nőnemű meg hallucinogén
És most érzed, hogy szarban vagy, de szarozni nincs idő
Tenni kell, amit csinálni jöttél, még ki se hűlt a cső
De inkább érmét dobnál most fel, hogy írás vagy fej
Mer’ a fejedben nem jár más már, csak por meg hüvely
Por neg hüvely...