P.G. - Elszaladnak az évek (ft. Edwárd)

P.G.

Sosem voltam bizonytalan hittem mindent túlélek,
hogy nem hajszolom a múltat és mindenkin túllépek,
a legsötétebb helyen húztam le húsz évet,
de jöttél te és az életem hirtelen túl szép lett,
mondd meg mi lesz hazudd azt hogy minden rendben lesz,
de csak is az idő az ami minden dolgot helyre tesz,
várhatnám a csodát de minden agyban dől el,
hidd el többet nem kísért az emléke akit egyszer eltemetsz,
fain az élet életben maradsz ha éled,
de mindenért küzdeni kell ezért becsüld meg a szépet,
találd meg a társad nem leszel elveszett lélek,
örökre verd ki a fejedből azt a szót hogy félek,
ne legyenek elveszett lelkek éjjeli könnyek,
ne a keserű imák törjék meg a csöndet,
találd meg a boldogságot mert úgy minden könnyebb,
hidd el utána többet a magány nem csönget!



Refrén

Nem változik semmi elszaladnak az évek,
eltávozik minden maradnak az emlékek,
ugyanaz a tré van ami volt és lesz hogyha nem becsüljük meg a szépet,
ezért nem engedheted el azt az egyetlen menedéket!




Edwárd

Egyedül vagyok, csak én meg a gondolatok,
megint jönnek a rossz napok ,megint magamba roskadok,
Ez a tél , nem akar elmúlni úgy érzem,
De miért ?! már benne vagyok ebbe túl régen,
Ha tudnám, tudod én elkerülném,
de mindig meg talál az egyedül lét,
Sok a gond ezért tudod eldől egyből,
hogyha fontos vagy valakinek felhúz lentről,
Ez az érzés ami bennem van tudod erre nincs szó,
Hogy nincsen társam pedig már rég készen áll a hintóm,
úgy veszem észre nem támogat engem a sors íróm,
itt minden ellenem van, ez írtóra kínzó,
Megálmodtam hogy egyszer minden tényleg jobb lesz,
Nem kellesz többé a világomba a rossz kedv!



Refrén

Nem változik semmi elszaladnak az évek,
eltávozik minden maradnak az emlékek,
ugyanaz a tré van ami volt és lesz hogyha nem becsüljük meg a szépet,
ezért nem engedheted el azt az egyetlen menedéket!


P.G.

Legbelül érzek mindent a leghidegebb teleket is át kell hogy vészeljem,
mert tudom jól vissza kapom a boldogságom és többet nem ebbe kell ébrednem,
amíg nem vagy mellettem addig is minden percben ott vagy az emlékemben,
nem engedhetem el nekem a menedék benne és neki a menedék bennem!



Refrén

Nem változik semmi elszaladnak az évek,
eltávozik minden maradnak az emlékek,
ugyanaz a tré van ami volt és lesz hogyha nem becsüljük meg a szépet,
ezért nem engedheted el azt az egyetlen menedéket!