Ferenczi György és a Rackajam - Jáger Jóska balladája

Esteledik, alkonyodik,
Csáli erdő szomorkodik,
abba' van egy híres betyár,
ki az embernek elejbe áll,
de Jáger Jóska az a betyár,
ki az embernek elejbe áll.

Jáger Jóska elment lopni,
de nem tudott jól gondolkodni,
elment ő a halálára,
Vasas János tanyájára.

Hej, de Vasas János tüzet rakott,
Jáger Jóska odaugrott.
Hát, jó estét, Jancsi testvér,
hej, de van-e sajt, szalonna, kenyér?
Hej, de van itt sajt, szalonna, kenyér,
hogy egyél pajtás, míg belédfér.

Hej, de a nyájadat én nem bántom,
ha a szűröd nekem adod.
De a cifraszűröd karikásostól,
hej, de a csizmádat sarkantyústól.

Hej, de én a szűröm nem adhatom,
míg a nyájam be nem hajtom.
Majd ha a nyájam behajtom,
majd mind a kettőt neked adom.

Hogy elment János fordítani,
de az Istenhöz fohászkodni,
Uramisten szent angyala,
adjál erőt a két karomba,
hogy a baltámat is fordíthassam,
de Jáger Jóskát agyonvágjam!

Hej, de a baltámat fordítottam,
Jáger Jóskát agyonvágtam.
No te, pajtás, itt heverjél,
míg a szekér ide nem ér!
Én meg visszajövök virradóra,
maj' hajnali három-négy órára.

De eltemette az erdőbe,
Bakony erdő közepébe.
Nem vót néki siratója,
egy sárgarigó a szószólója.

Hej, de nem vót néki búcsúzója,
az a cifraszűr a koporsója.