Vastag Csaba - A szerelem vándora

Én nem akarok
senki lenni,
ha nem vagy itt.
Így elfogyok,
ahogy a láng.
Én nem tudok
Valaki lenni,
ha nem vagy itt.
Egy út kéne
még Hozzád.
Így kitagad az ágy,
és fáj az ébrenlét,
És sivatag a Föld,
ha körben járok én.
És kinevet az idő,
és minden perc egy év.
De valahol a Remény,
azt súgja:
Látlak még!
Hát megyek a Vénusz
fénye után,
És megyek a Tévedéseim
országútján,
Mentség nincs rá,
érj Hozzám!
A szerelem Vándora
lettem már,
Ki soha nem ér oda,
aki Rossz Bolygón jár.
És csak Téged vár.
Érj Hozzám!
Érj Hozzám! óó...
Én nem tudok
Sehogy lenni,
Ha nem vagy Itt.
Egy út van Talán,
Hozzád.
És csikorog a Szó,
mit az Éjnek mormolnék,
És Menetel a test,
csak a lélej táncol még,
És bekerít a Sötét,
és át szór,
Az akarat, ami hajt,
mert Minden Rólad szól!
Hát megyek a Vénusz
fénye után,
és megyek a Tévedéseim
országútján,
Mentség nincs rá,
érj Hozzám!
A Szerelem Vándora
lettem már,
Ki soha nem ér oda,
aki Rossz Bolygón jár.
És csak Téged vár.
Érj hozzám!
Érj hozzám! óó...
Ne rejtőzz el,
ha érkeznék,
Ne engedj el,
ha indulnék.
Hát megyek a Vénusz
fénye után,
és megyek a Tévedéseim
országútján,
Mentség nincs rá,
érj Hozzám!
A Szerelem Vándora
lettem már,
Ki soha nem ér oda,
aki Rossz Bolygón jár.
És csak Téged vár.
Érj Hozzám!
Érj Hozzám! óó...
Érj Hozzám! óó...
Érj Hozzám! óó...