Havasi Duo - Hertelendyfalvi dalok (Kocsis Zsuzsanna)

Látom, az életem nem igen gyönyörű,
két piros orcámon csorog le a könnyű.
Sírjatok szemeim, hulljatok könnyeim,
gyakran áztassátok elhervadt orcáim!

Fúvom az éneket, de nem jókedvemből,
csak a bú mondassa szomorú szűvemből.
Fúdd bé édesemnek meleg kebelibe,
hogy haljon meg tőle, ne éljen kedvire!

-----

Menyek az úton lefelé,
senki se mondja gyere bé.
Gyere bé, rózsám, gyere bé,
egyedül vagyok idebé.

Széket adok, leültetlek,
ágyat adok, lefektetlek.
Piros hajnalba' felkőtlek,
egy pár csókkal eleresztlek.

Elmentedet nem kívánom,
visszajöttöd holtig várom.
Elmennél-e, nem szánnál-e,
szűved értem nem fájna-e?

Elmész rózsám, járj békével!
Rólam ne felejtkezzél el!
Akkor jussak az eszedbe,
mikor kenyér a kezedbe!

Akkor se jussak egyébről,
csak az igaz szeretetről.

-----

Édesanyám rózsafája
engem nyílott utoljára,
bár csak ne is nyílott volna,
szebb a bimbó, mint a rózsa.

Nem is kocsi, nem is láncos,
nem is kislány, ki nem táncos,
táncos vagyok, nem tagadom,
szeret engem a galambom.

Le van a szüvem láncolva,
nincsen aki feloldozza.
Oldozz fel te gyöngyvirágszál,
hogy legyek én szabad madár!

Oldozz fel te gyöngyvirágszál,
hogy legyek én szabad madár!