Téka együttes - Láncot veretek szívemre (széki dalok)

Nincsen a világon nagyobb nyomorúság,
mint kik összepárosodnak, s nem szeretik egymást.
Ha meg kell ölelje, karjait fájlolja,
ha meg kell csókolja, bús könnyit hullatja.

Szeretlek, szeretlek, csak ne mondd senkinek,
míg a templom földjén össze nem esketnek.
Ne mondd meg anyádnak, hogy szeretlek téged,
ne tudja meg senki, hogy meghalok érted!

Rózsám, ha meghalok, tégy egy annyit értem,
hogyha nem is sajnálsz, sirassál meg engem!
Ne sirassál rózsám, ott hol sokan látnak,
sírd ki két szemedet magános fejfámnak!

-----

Bujdosik az árva madár minden erdőszélen leszáll,
hát, az olyan árva mint én, hova bujdosik el szegény.
Árva vagyok apa nélkül, de még jobban anya nélkül,
árva vagyok, senkim sincsen, csak egyedül a Jóisten,
csak egyedül a Jóisten, csak egyedül a Jóisten.

Erdők, mezők, vad ligetek, hadd bujdossak tibennetek,
hadd bujdossak a vadakkal, sírjak a kis madarakkal.
Erdők, mezők, vad ligetek, elmegyek én közületek,
gondom nem jól viseltétek, szívem rabbá ti tettétek,
szívem rabbá ti tettétek.

-----

Jaj, Istenem, de megvertél, engem jobban mindenkinél,
jaj, Istenem, de megvertél, engem jobban mindenkinél.
Szőke szeretőt ígértél, s egy barnával kifizettél,
szőke szeretőt ígértél, s egy barnával kifizettél.
Temetőben kék ibolya, nem leszek szerelmes soha.
Láncot veretek szívemre, megmutatom bírok vele.

Szeretnélek, de nem merlek, szeretőd van s attól félek.
Szeretnélek, de nem merlek, szeretőd van s attól félek.
Azt hallottam, édes kincsem, tilt az édesanyád tőlem,
ha tilt, hát, szavát fogadd meg, engem babám tagadjál meg!

Ne nézz reám süsd le szemed, elégeted a lelkemet,
elégeted a lelkemet, megetted az életemet.
Boldog volt az én életem, amíg szeretni nem kezdtem,
mióta szeretni kezdtem, minden bánatba részt vettem.