Hasizom - Harcom

Mindíg itt van velem,vele van tele a fejem.
Nincs más gondolatom nekem, hisz én Õt szeretem.
Õ az én éltetõ erõm, órákig nézem merengõn,
Szeretem mosolygó arcát, s bársonyosan lágy gyerekes hangját.

Ha meglátom szívem megdobban, és benne a tüz újra lángra lobban
2 szemében elveszik a világ, és a szívembe lövi a szerelem nyilát!

E pillanattól visszatér a Földi élet és elkezdõdik egy másik véglet,
itt már boldogok az emberek, mert az a hely, hol csak szeretni lehet.
Nem lehet gyülölni, vagy gyilkolni, de annál jobban lehet szenvedni,
Szenvedni, mert tudod, hogy mást szeret, nála neked semmi esélyed nem lehet.

De ez az mely erõt ad, s hitet, és azt súgja, hogy bármi áron véghezvigyed,
Mutasd meg neki, hogy tejobban szereted, és hogy talán boldogabb lesz majd melletted!
Te leszel az ki óvja, s megvédi, s bármi történjék õt mindenben megérti,
de ha ez mégsem így alakulna, nem számít mert kis idõ múlva...

Visszatér az a másik véglet és az a furcsa valódi emberi élet,
Visszaérve ide ebbe a létbe, jó érzés, mert tudom, hogy megérte!

Hogy megérte, hogy megérte.....

Mert ha itt nem, de Ott harcoltam, vesztettem és térdre borultam!
Itt ha legalább harcolni tudnék, lehet, hogy nem, de talán nyernék,
És én akkor olyan boldog lennék, hogy lehoznám néki az ég csillagos egét!
Minden csillagot odaadnék ért és a végén elmondanám, hogy megérte!

Hogy megérte, hogy megérte....