Kovács Nóri - Alig tudok élni

Kicsi madár, hogy tudsz élni,
mikor nem tudsz beszélgetni?
Mer' én tudok beszélgetni,
még es alig tudok élni.

Megátkozott ingem anyám,
mikor a világra hozott,
csicset adott, megszoptatott,
a szájával elátkozott.

Azt az átkot mondta rejám,
ország-világ legyen hazám,
csipkebokor a szállásom,
úgyse legyen megállásom.

Megfogott az anyám átka,
mer' nem vótam jó leánya,
jó leánya lettem volna,
átka meg se fogott volna.

-----

Édesanyám ne átkozz meg,
hogy az átkod ne fogjon meg!
Olyan órába' szólotta,
a Jóisten meghallotta.

Bús gerlice azt énekli,
bús gerlice azt énekli,
itt nyugszik egy csángó leány,
itt nyugszik egy csángó leány.

-----

Kicsi csillag, jaj, de régen vándorolsz,
nem láttad-e valahol a babámot?
Láttam biz' én a gyimesi csárdába',
bort iszik egy oldalbelső szobába

Jobbkezébe' teli pohár köszönti,
Balkezébe' a babáját öleli.

Ezt a legényt még akkor megszerettem,
mikor véle legelőször beszéltem,
megtetszett a gyönyörű szép szaváról,
meg a hátrafésült göndör hajáról.

-----

Tegnap jártam zabaratni,
ma megyek kötözni,
elvesztettem szép szeretőm,
most megyek keresni.

Ha mégegyszer megkaphatnám,
jaj, de megbecsülném,
kezét-lábát összekötném,
a füstre föltenném.

Rengesd, uram, a gyermeket,
hogy menjek a bálba,
mer' most vannak a legények
legjobb mulatságba'.

Rengesd, uram, a gyermeket,
hogy menjek a bálba,
komámasszony sütőjébe'
ott a tyúkok tánca.

-----

Hopp, szálingó szalmaszál,
még a szél es taszigál,
ne taszigálj, kedvesem,
gyenge vagyok s elesem!