Samu Kriszta - Kristálygömb

Oly régen vágyom arra, hogy boldog legyek,
Reméltem, hogy melletted az leszek.
Félve mutattam meg minden kincsemet,
amit úgy őrzök, mint egy apró kisgyerek.

S mint egy kristálygömb, ami végleg a mélybe hull,
Engem elhagytál, az ég is elborul,
De érzem könnyebb így, könnyebb lett szívem,
s hangom újra szállhat, túl a kék egen.

Minden pillanatban várom a nagy csodát,
Érezzem azt, hogy rám talált,
lelkemből törlöm, hogy hiányzol nekem,
és már nem félek, pedig nem vagy énvelem.

S mint egy kristálygömb, ami végleg a mélybe hull,
Engem elhagytál, az ég is elborul,
De érzem könnyebb így, könnyebb lett szívem,
s hangom újra szállhat, túl a kék egen.

S mint egy kristálygömb, ami az égbe felrepül,
Lelkem újra száll, a nap is kiderül.
Nekem hinnem kell, nem fáj semmi sem.
S hangom újra szállhat, túl a kék egen.

S mint egy kristálygömb, ami az égbe felrepül,
Lelkem újra száll, a nap is kiderül.
Nekem hinnem kell, nem fáj semmi sem.
S hangom újra szállhat, túl a kék egen.

Minden szívet sebzett meg már másik,
minden lelket gyógyított meg más szív.
Ne félj!