Havasi Duo - Kádár Kata (Lábnik)

Édesanyám, Gyulainé,
s engedjen megházasodni,
hogy vegyem el Kádár Katát,
Kádáréknak szép leányát!

Nem engedlek házasodni,
inkább katonának adlak.
Nem engedlek házasodni,
inkább katonának adlak.

S ha nem enged házasodni,
Vagyon nekem egy tarisznyám.
Süssön nekem egy pogácsát,
hogy én menjek katonának!

Elindula, menegete,
s amíg odaéregete,
megtalálá Molnár Bálint.
Isten áldja, öregapám!

Isten hozott, kicsi fiam!
Mi hír van a falujikba?
Mi falunkba jó hír sincsen,
mi falunkba rossz hír sincsen.

S az a hír van a faluba,
Kádár Katát elvesztették,
Kádár Katát elvesztették,
feneketlen tóba tették.

Neki adom rend gúnyámat,
vigyen ingem arra helyre,
hová Kádár Katát tették,
hová Kádár Katát tették!

S elindultak menegetni,
s menegettek, menegettek,
s amég odaéregettek,
s amég odaéregettek.

Élsz-e rózsám, vaj meghóttál,
vaj csak felőlem gondolkodsz?
Se nem élek, se nem halok,
Csak felőled gondolkozom.

S onnat kinőtt két liljomszál.
Addig nőttek, növögettek,
addig nőttek, növögettek,
s amég összeölelkeztek.

S azt meghallá Gyulainé.
Elindula, menegete,
elindula, menegete,
S amég odaéregete.

S a körmivel lecsípette,
s a talpával elsúrolta,
s a körmivel lecsípette,
s a talpával elsúrolta.

S az egyiknek csináltatott
fehér mármánt kőkoporsót,
s a másiknak csináltatott
kőből s cimint kőkoporsót.

S az egyiket temettette
az ótárnak elejibe,
a a másikat temettette
az ótárnak háta mellé.

S azon szóla édes fia:
Anyám, anyám, édesanyám,
nagyobb átkot nem kévánok,
csak mekkorát felgondolok.

Melyik asztalnál kend eszik,
s az az asztal összetörjék,
S melyik könyérből kend eszik,
a' kend előtt kővé váljék,

melyik késvel kend azt szeli,
az a kés es összetörjék,
mely kendőhez kend kendőjzék,
az es lángval borítkojzék.