Phoenix - Úttalan út

Yo man!
How many real madafaka feel?
Yo man!
Hány igazi anyabaszó érez?
Mic check
How many real madafaka feel?

Jár a tű vénáról vénára, úszik csatornába,
Énnálam lüktet a véráram, a szív nem dobog hanem törik.
Faág ropog, szörnyek kelnek, a lábnyomaim száma nő a hóban,
Nincsen jótündér, csak kezében műfasz, mit feldug a télapónak.
Én lépkedek, reményt lelek, de mért remeg mindkét kezem,
Felégetett szeméttelepnek szaga bűzzel vértezett fel.
Ital a pohárban, itt áll lényem küllők közé téve,
Hogy megértse, vitorlám miért nem hódol be a szikár szélnek.
Agyam gép, a külsőm hús, a belsőm bádog,
Miért van az, hogy minden nőben Stiffler mamáját látom?
Megyek én is át vízen a gáton,
Csillagként az égen a tejúton sétálok.
Fogom kezed, közben gézben jár a lelkem,
Mézben úszik nyelvem, jelenem szól a múlthoz,
De szemetek előtt fetreng egy kő gurult a kúthoz,
Nem leszek hűtlen hozzád, mint pisztoly a túszhoz.
Iszkolj, ne kússz a mocsárba,
Cserbenhagyásos gázolással mutass utat a homályba,
Ködfátyol lepi szemem halu, lepihenek helló,
Megbillen tekintélyed, még bent vagyok, de a felesemet kint kérem
Ki. Ki? A felesemet...

Refrén x2
Veregessen gyengét, a bátor ki gyengéd,
Péntek a hét minden napja, az ellenség a hétfő.
Ez ijesztő ne félj, legyen élesebb pengéd,
Menjél biztosra, te légy az eső más a mészkő.

Egy gramm zsályát protezsálok a hörgőim közé,
Közzéteszem, hogy avanzsálok árnyékom mögé,
Papírdobozba zárva múl a tudatom mi árva,
Ugass kutya, én meg nézlek a pofámon szájkosárral.
Lézeng este fénybe vérre éhesebbik énem,
Nincs ejtőernyő, ugrok esernyővel a kézben.
Kullog bátran a gyenge, hogy a csatatéren essen,
Nyakad alszik a farönkön, kéred a hóhért, szeressen.
A szívednek zenéljen hárfájával a végzet,
Egy színlelt temetésen, hol téged esznek férgek.
Most úgy érzem jó leszel, poharamba jégnek nyáron hó leszek, télen víz,
Betű egy kódexben.
Álomkép, hogy ugrok, vagy éppen szállok-e,
Állok-e a sorban, vagy ülök-e a székre le?
Délibábok álmaim, mik eltemetnek élve,
Tág pupillákon képlékeny a vérszegény valóság.
Az érzékeny léleknek fakírágy a csalódás.
Céltalan utazás ez,
Úttalan Úton.
A ravaszt akkor húzom, ha nincs golyó a tárban,
Én a paraszt, te a bástya, sok az áruló a várban.
Ha esek, akkor sárba, nem baj, járok a mocsárban...

Refrén x2

Lehet te is jég vagy a koktélban, vagy karszalag a buszon,
De hidd, hogy kiket ébren látnál, alszanak egy liftben,
Pedig a földszinten laknak a vágyak, amik visznek
Párna nélküli ágyba, fázós árva percek közé,
Télen fűtetlen bárba csótány-lepte kocsmákba,
Gépként térnek be sörért minibár nélküli szobákba.
Minimál életkedvvel nézek én is ki az ablakon,
Lehet az élet kedvel, ő az edzőm ezért csap nyakon.
Örökmécsesként vonzó, torz kis örökmozgó,
Szög a háromszögben a lélek vagy faragott torzó.
Üres pohárral a hóban, a napnak háttal állva,
Árnyékom középső ujja, mit vakon lát a hátam,
Én fütyülök, ő táncoltat, én ugratom, hogy ugrok,
Én részegen kószálok, ő pedig mögöttem kullog.
Ugratom, hogy ugrok, ugratom, hogy ugrok...

Refrén x2