Havasi Duo - Ormánsági dallamok (Csercsel)

Sárgán virágzik a repce,
jöjj el hozzám minden este.
Jöjj el hozzám, csak lassan járj,
mert nagyon vigyáznak énrám!

Mikor én még kicsi voltam,
a dióért majd' meghaltam,
de már mostan nagyobb vagyok,
a legényért élek-halok.

-----

Mély a Tiszának a széle,
de még mélyebb a közepe,
barna legény, jaj-jaj-jaj, kerülgeti,
által akar rajta menni.

Által akar rajta menni,
piros rózsát szakajtani,
piros rózsa, jaj-jaj-jaj, csokrosodjál,
barna legény házasodjál!

Házasodjál, ha meg akarsz,
végy el engem, ha el akarsz,
mert ha engem, jaj-jaj-jaj, elszalajtasz,
ilyen rózsát nem szakajtasz.

-----

Akárhogyan fúj a szél,
édes rózsám csak ne félj,
Duháról fúj a szél.

Húzódj mellém, majd nem ér,
majd betakargatlak én,
Dunáról fúj a szél.

-----

Hun háltál az éjjel cinegemadár?
Kapud alatt háltam, kedves violám.
Mér' beljebb nem gyüttél, cinegemadár?
Uradtól nem mertem, kedves violám.

Nincs itthon az uram, cinegemadár,
folyópatakra van, új hidat csinál.
Jó lova van annak, gyakran hazajár.
Jó lova van annak, gyakran hazajár.

Rossz lova van annak, nem ér ma haza,
mulathassunk, rózsám, egész éjszaka.

-----

Akárhogyan fúj a szél,
édes rózsám csak ne félj,
Duháról fúj a szél.

Húzódj mellém, majd nem ér,
majd betakargatlak én,
Dunáról fúj a szél.

Nem fekszem én kend mellé,
mer' nem leszek a kendé.
Dunáról fúj a szél.

-----

Ez a kislány úgy éli világát,
míg az anyja odajár, süti a pogácsát.
Éjfélig, hajnalig,
várja a babáját reggelig.

Ezt a legényt akartam szeretni,
jaj, de hamar el köllött nékem tőle válni.
Nem másért, csak azért,
édesanyja tiltó szaváért.

Erre, alá, a Baranyaszélbe',
Kinyílott a tulipán a barázdaszélbe'.
Egy, két szál, három szál,
Csalfa voltál, rózsám, megcsaltál.