Barbárfivérek - Névtelen

Tibbah:
Minden nap egyforma, morgok, mint a buldózer,
Zavar a nyomor, meg egypár rohadt, fasz pózer,
Az élet rugdosott, ezért vagyok vad fószer,
A hozzám hasonlónak minden szava ajzószer,
Ha belül béke lesz, elérem az egyensúlyt, mert
Tudom, az élet egy veszett kutyát mélyen súlyt,
Folyjon a tüzes víz, lobbanjon be a pult,
Ameddig bírja, addig feszítem meg a húrt,
Közületek jöttem és én is csak egy vagyok,
De emlékezni fognak rám a névtelen balfaszok,
Bloose a crew, vágod a rosszarcú angyalok,
mi lovon járjuk be a prérit, te meg csak menj gyalog,
Elég volt a faszokból, elszívják a levegőm,
kimatekozzák helyettem, hogy mennyit ér az időm,
Lelépek innét, szétszaggatom a lepedőm,
Nem várok veletek, míg ez lesz majd a temetőm

refrén:
Unom a körforgást, unom, hogy megmondják
De főleg azokat unom, akik ezt megszokták
Mindig más volt csak az, aki megformált
Kicsúszott a kezedből, amit megfogtál
Hol a nap, ami régen még rád sütött
A tiszta lap mivel indultál már gyűrött
Annyira sötét az út és végtelen
Amin bolyong a rengeteg névtelen

Deego:
Halak vesznek körbe, a legtöbb csak tátog és néz
Én a fényben járok mától, szarok rátok és kész
Nem leszek robot, mások által irányított kéz
Mert a szívem, ami visz, egy apró kis rész
Kijártam iskolákat, miről ti csak álmodtatok
Mikor a rafkót osztották, pont hiányoztatok
Nem teljes vagy velem, én a hiányod vagyok
A tanár én, magam mögött sok diákot hagyok
Porzik az út, a szekér megy, a két barbár döcög
Száraz a bul, jön a csul, lazán aláköpök
Minden elesett kis embernek fallá növök
A szarok meneküljenek, mindenkit szarrá lövök
Unom a szót, minek él az, aki semmit se vár
Minek agy, hogyha végül eltelíti a sár
Ne hallgass rám! úgy, mint te is, én is senki vagyok
A különbség csak egy köztünk: ki mer tenni nagyot

refrén:
Unom a körforgást, unom, hogy megmondják
De főleg azokat unom, akik ezt megszokták
Mindig más volt csak az, aki megformált
Kicsúszott a kezedből, amit megfogtál
Hol a nap, ami régen még rád sütött
A tiszta lap mivel indultál már gyűrött
Annyira sötét az út és végtelen
Amin bolyong a rengeteg névtelen