Hobo Blues Band - Ha újra Veszprémben lehetnék

Bárcsak újra Veszprémben lehetnék,
Ha sétálsz, utánad mehetnék,
Bámulnálak, messziről követve,
Karcsú lábad alig ér a földre.
Meglesnélek a hajnali misén,
Ahová anyád néha nem kisér,
A sekrestyés már régen tudja,
Nem vagyok hívő, se orgonista.
Két konyakért talán segít ő,
Barát Lőrinc, a vén kerítő,
Elbújtat a gyóntatószékbe,
Így tán megtudom, észrevettél-e?
Lógós vagyok, rossz diák,
Magolom, nem értem a kémiát,
Verset írok lírai modorban,
Titokban járok a nyomodban.
Nyáron megszerzem a diplomámat,
Ősszel visznek Győrbe katonának.
Eléd állok és megkérlek,
Szeress és várj reám két évet.
Ha újra veszprémben lehetnék,
Talán mindent jóvá tehetnék.
II.
Ha újra Veszprémben élhetnék,
Katona többé nem lennék,
Inkább lennék iszákos, puhány,
Csak maradjon meg a civilruhám.
Lennék nyugodt és békés polgár,
Aki nem iszik és templomba jár
Suzukival és két gyerekkel,
Almádiban kis telekkel.
Félnék egy kicsit, mit hoz a jövő?
Jut-e a gyereknek Puma cipő?
Minden vasárnap tennénk egy sétát,
Kapnál tőlem egy csokor margarétát.
Úgy élnék, hogy büszke lehess rám,
Boldog legyél és tartozz hozzám.
Így talán el tudnám feledni,
Hogy mi lettem és mi akartam lenni.
Lehetnék Péten, vagy Fűzfőn vegyész,
Legrosszabb esetben gyógyszerész,
Hogy két évig voltam segédszínész,
Csak rossz mesének tűnne az egész.
Ha újra Veszprémben lehetnék,
Talán mindent jóvá tehetnék