Hobo Blues Band - Bárpult blues

Lazán, de éberen ült a pultnál,
Ahogy az ilyenek úgy ülni szoktak,
A háta és a nyaka gyönyörű volt,
Nem vizet ivott, körmei kopottak,
Szemembe sziszegett, mint egy kígyó:
Nem állok idegennel szóba,
De én vettem a bátorságot,
És meghívtam egy finomabb kortyra.
Látom, hogy ki vagy, felelte a lány,
A világvándora herceg,
Naponta hallom, mint a Wurlitzert,
Nem érdekel, hogy nem leled a helyed,
Ne mondd, hogy velem megnyugodnál,
Nem bízom senkiben, akit nem ismerek,
Hiába fizetsz nekem hajnalig,
Az egész világ tele van veletek.
Miért nem hagysz engem is beszélni?
Látszik rajtad, hogy egyedül vagy.
Velem kezdhetnél valamit.
Talán én is egy menő srác vagyok,
Aki pár éve bajban van?
Hátha még divatba jövök,
Feljutok a csúcsra egy jó lappal ?
Kocsik, motorok, bőrdzsekik jönnek,
Pont ilyen nőt kerestek, mind ezt mondják,
Csak a kalandot kergetik,
Ahogy a régi slágerben nyomják.
"Idegenek az éjszakában",
A bluest szeretik, ha nem tudnám,
Azt hiszik, a lányok nem ismerik:
"Nem hallod, üvöltök, lenn a mocskos utcán".

Volt már kis liba és elég volt.
Nem estem beléd első látásra,
Nem fogok gyónni miattad,
Ha nem tetszik, a viszontlátásra!
Tudod mit, gyere el egy év múlva,
S ha itt találsz a pohárral,
Próbáljunk valamit együtt,
Ha addig nem sikerül valaki mással.
Tudom, te vagy a Csalódott Tündér,
Jó ez az önsajnáló szöveg,
Naponta hallom, mint a Wurlitzert,
Miért ülsz itt, ha van jobb helyed?
Mellettem biztosan megnyugodnál,
Felednél mindent, a sok sebet,
Ha nem jössz velem ma éjszaka,
Holnap is egyedül hajtod le a fejed.

"Nem vagy nagyon jól és én sem,
Nekünk ez a város idegen.
Olyan vagy, mint én, hát gyere velem!"
– mondtam a lánynak, de nem jött velem!