Supernem - Szívbemarkoló

Vagyok a legjobb, előtted járok,
Bármit is akarok, kifejezem magam.
Elegáns madarak az italbolt előtt,
Újság vagy csomagolt szendvics, előkelő.
Mind egy jelre vár...

Hol van az a hely, ahol élek, jut eszembe,
Távoli a jelen stoppal a jövőbe.
Rombol a technika, impotencia,
Valahogy ma nem vagyok inteligens.

Bármibe fogadok, hogy ez a romantika,
Ilyen a zene, ez a magatartás.
Mind a jelre vár...

Hol van az a hely, ahol élek, jut eszembe,
Távoli a jelen stoppal a jövőbe.
Rombol a technika, impotencia,
Valahogy ma nem vagyok inteligens.
Mehetünk egyenesen bele a házba,
Na tedd be szépen a szádba.

Olyan festői, gyönyörű minden,
Olyan eleven, szürke, lehangoló,
És csodálkozom az egészen,
Mert annyira szívbemarkoló.

Alulöltözött vágyak a nyolcadikon,
Sötétből a fényre megyek.
Kötözz végre az ágyhoz,
Leszek a kutyád és reggel hozzád megyek.
Füst van a szobában,
A tapéta olcsó, ronda, de feltűnő.
Elégetett gondolatokkal a szájban,
Ez pompás lenyűgöző.

Rajtad állok, vagy ülök a mellkasodon,
Vílágít a szemedbe,
Aki fölötted lebeg, ott lakik,
Suttog és olvas a fejedben.

Távoli a jelen stoppal a jövőbe,
Izzadok és ülök a hűtőben.
Internet és impotencia,
Valahogy ma nem vagyok inteligens.
Mehetünk egyenesen bele a házba,
Na tedd be szépen a szádba.

Olyan festői, gyönyörű minden,
Olyan eleven, szürke, lehangoló,
És csodálkozom az egészen,
Mert annyira szívbemarkoló.

Olyan festői, gyönyörű minden,
Olyan eleven, szürke, lehangoló,
És csodálkozom az egészen,
Mert annyira szívbemarkoló.