Hobo Blues Band - Az ártatlanság kísértése

Változzunk meg, még megtehetjük,
Bár lehet, hogy már késő.
Változzunk meg, még megtehetjük,
Bár lehet, hogy már késő.
A hazugság olyan, mint a pestis,
Hazudott Buda és hazudik Pest is.
Csak a müvészet segít, vagy a zene,
A régi várost, a régi énemet megette a fene.
Görbe utcák, gödrös terek,
Itt vették meg a testedet,
Itt adnád el a lelkedet,
Meg ne tedd! Változzunk meg!
Kifestem a házadat.
Vettem neked tapétát,
Aztán csak ülök a sarkon és nézem,
Ahogy átfutsz a téren.
Változzunk meg, még megtehetjük,
Bár lehet, hogy már késő.
Változzunk meg, még megtehetjük,
Bár lehet, hogy már késő.
A rossznak se könnyű, kedves Péter,
Mert jónak lenni biztos nem kényszer.
Gyere, próbáljunk meg felszállni az égre,
Üljünk a léghajóba és fessük be kékre!
Nézz le, látod a város beteg.
Sztárok, hősök nincsenek,
Csak rég leváltott istenek.
Párat felismerek.
Polaroid paraziták
Kókadt klip-köcsögök.
Sápadt a bőröm, nem vastag, de várok
Mint szélre a sirályok.
Változzunk meg, még megtehetjük,
Bár lehet, hogy már késő.
Változzunk meg, még megtehetjük,
Bár lehet, hogy már késő.
Unalmas itt, szálljunk a Holdra,
Ha ott sincs hely, hát a csillagokra.
Nem ragyognak Budapest egén,
Ha csak mi nem, te meg én, két bohó teremtmény.
Pimasz, vigyorgó lények.
Mondhatnék valami szépet,
De tőlem inkább viccet kértek...
Változzunk meg!
Veled tartok a felhők fölé,
S ha elfáradok végül
Csak ülök a Holdon és nézem,
Ahogy repülsz az égen.
Változzunk meg, még megtehetjük,
Bár lehet, hogy már késő.
Változzunk meg, még megtehetjük,
Bár lehet, hogy már késő.
Itt az idő... újjászületni... újra szeretni... szabadnak lenni...
Szabad vagyok, de szomorú... alattam él a háború...
Virágzik a vas... óh, óh, óh ne hallgass... ne hallgass rám...
Magadban bízz... bízz magadban, ha indulsz... ha felszállsz...
Magasra szálltam, mélyre zuhanok,
De ha te szállsz, boldog vagyok.
Nem tört le hiába... a szobor szárnya...
Változzunk meg , még megtehetjük,
Nem késő!
Nem késő!