Szomor György - Fordult a kocka

Szívemnek kitépem hát
Minden sebét, fájdalmát.
Ki kell tépnem őt, megölve hatalmát.

Haját, arcát, két szemét,
Ízét, illatát, nevét,
Létem jobbnak hitt felét.

Minden csókja egyre fáj,
Majd elmúlik, mert kell, muszáj.
Minden szó hazug, mit kimondott e száj.

Mi engem eddig éltetett,
Belém reményt ültetett,
Az most rám halált lehelt.

Nincs bocsánat,
Az maradjon Istené,
Én nem adok már,
Nem is kérek már többé.

Hát legyen társam a gyilkos halál,
És lelkem tán a pokolra száll.
Békét úgysem talál!

Orkán leszek,
Tomboló szél, nagy vihar,
Mi eget, földet,
Holdat, Napot eltakar!

Elrejt majd egy másik arc,
Értem már, e lét egy harc:
Vagy te ölsz, vagy belehalsz!

A kocka fordult,
Az óra indult.
A lelkem sötét oldalán
Ott áll e sorsom űzte árny.
Ismerd meg, világ!

A kocka fordult,
Vissza már nincs út.
Edmond Dantes meghalt már,
Helyette megszülted, világ,
A bosszú angyalát!

Még pislog lángom.
Meddig bírja, meddig ég?
Egy nagy titok,
Mit persze nem bíz rám az ég.

De mostantól nagy tűz leszek,
Így sokáig nem élhetek,
De addig mindent elégetek!

A kocka fordult,
Vissza már nincs út!
A lelkem sötét oldalán
Ott áll e sorsom űzte árny.
Ismerd meg, világ!

Fordult a kocka,
Új lap lett osztva.
Edmond Dantes nincsen már,
Helyette megszülted, világ,
A bosszú angyalát:
Monte Cristo grófját!

Ismerd meg, világ,
Monte Cristo grófját!