Somló Tamás - Félek

Félek, hogy az álmomból egyszer majd előlépsz,
Észreveszem, állsz a tér szegletén.
Félek, hogy a nap majd sütni fog éppen és
félek, hogy szédítő lesz az a fény.

Félek, hogy az arcod ismerős lesz majd és
félek, hogy a szádon ül majd egy árny.
Félek, hogy a lépcsőn őrültként futok majd.
Félek, jaj ne röpíts, nincs rajtam szárny.

Rémületes, édes bohóc.
Félek kábító lesz az a csók.
Rémületes álmok falán gyűrött fényképed lóg.

Félek, félek, szeretlek én.
Szép lidérc nem lesz remény
Hívlak, várlak, rettegek tőled.
Legrosszabb álmomban leszel enyém.

Félek, félek, szeretlek én.
Szép lidérc nem lesz remény
Hívlak, várlak, rettegek tőled.
Legrosszabb álmomban leszel enyém.

Félek, hogy az ágyadban ébredek egyszer
és félek, hogy a szádat rám tátod és
elnyel az a mély titkú barlang az öledben.
Félek és akarlak nincs menekvés.

Félek, hogy a kútba is utánad ugranék,
s félek, hogy a kút talán nem volna mély.
Félek, hogy a vágyaim valóra válnak
és cafattá foszlik a nagy szenvedély.

Rémületes, édes bohóc.
Félek kábító lesz az a csók.
Rémületes álmok falán gyűrött fényképed lóg.

Félek, félek, szeretlek én.
Szép lidérc nem lesz remény
Hívlak, várlak, rettegek tőled,
Legrosszabb álmomban leszel enyém.

Félek, félek, szeretlek én.
Szép lidérc nem lesz remény
Hívlak, várlak, rettegek tőled,
Legrosszabb álmomban leszel enyém.