Szekeres András - A szerelem kell

Emlékszel arra a délutánra
Mikor egymásba zúgtunk, és utána
Tudtuk már, hogy soha többé
Nem lesz ugyanúgy és köddé
Vált mögöttünk minden tervünk
Mi addig hátként nyomta terhünk
Mit útközben magunkra vettünk
Csak álltunk, semmit nem tehettünk

Emlékszel arra a pillanatra
Mikor megállt az idő, s mi alatta
Rájöttünk, nem lehet másképp
Szólni semmit kifogásként
Erre a konkrét véletlenre
Tálcán kínált kéretlenre
Zsákmányra, mire sosem lőttünk
A világ megszűnt körülöttünk

Ez a szerelem kell
Soha nem múlik el
Ez a szerelem kell
Nem múlik el

Emlékszel még arra a napra
Mikor úgy döntöttünk, le van szarva
Minden, hagyjuk, hadd sodorjon
Magával az ár s ne szóljon
Senki már, mert ennek így kell
Lenni, hát szakadjon széjjel
Minden kötél, hogyha az jó
Mögöttünk záruljon ajtó

Emlékszel, hogy nem hallottuk
Még, amit mindenki mondott
Rólunk, aztán észrevettük
Hogy ők vették észre helyettünk
Hogy itt van, lett és élni akar
Akkor is, ha összezavar
Mindent az utolsó húrig
Játszani fog, nem múlik el

Ez a szerelem kell
Soha nem múlik el
Ez a szerelem kell
Soha nem múlik el
Ez a szerelem kell
Soha nem múlik el
Ez a szerelem kell
Nem múlik el

Ez a szerelem kell (Nem múlik el)
Soha nem múlik el (Nem múlik el)
Ez a szerelem kell (Nem múlik el)
Soha nem múlik el (Nem múlik el)
Ez a szerelem kell (Nem múlik el)
Soha nem múlik el (Nem múlik el)
Ez a szerelem kell (Nem múlik el)
Nem múlik el