Tompos Kátya - Másik felhő

Szakad a kék, szalad az ég
Szabad-e égre kelni, énekelni még?
Szabad a tánc, tied a szaladó felhő homlokán a ránc,
Szabad a csók
Szalad a szakadó égnek hálóján a pók,
Szalad a ló,
Szabad a szívem és száll a hó.

Mi mindent hoznék ölben: egy karmos kiscicát
Reggelit együtt ennénk a felhők még lilák.
A napnak lágy tojását egy kanál feltörné
Paplanunk összegyűrve nagy fehér felhővé

R.: Miért lett minden más? Te már másik felhőn jársz
Kávém felszínén, nem lebeg senki más, senki más mint én.

Szalad az és, szakadok szét
Tudlak-e érdekelni, énekelni még?
Szabad a tánc,
Tied a szaladó felhő homlokán a ránc
Szabad a csók
Szalad a szakadó égnek hálóján a pók,
Szalad a ló és
Szakad a szívem és száll a hó.

Tudod mit visszaadnék: pár könyvet és ruhát,
Én hozzám egy sem illik, de mind jó lesz te rád.
Csak egyet tartanék meg, egy toll párnát talán
Mert együtt utaztam veled puhábbik oldalán.

Miért hogy minden fáj?
Belém égtél belső táj
Kávém felszínén
Egy felhő ring velünk még ezt is elhinném.

R.: Miért lett minden más?
Te már másik felhőn jársz,
Kávém felszínén
nem lebeg senki más, senki más mint én.

||: Gyermekként a hajamba ragadtak a felhők,
Lebuktam vízfürdőbe, búvár voltam én
Még ma is úszik bennem felhők közt a felnőtt
Ott lenn a víz alatt minden az enyém :||