Bobakrome - Vér a Kötélhez (ft. The Steve)

Az első csapás...

Ha a filmed lepereg és én életre kelek,
Tudni fogom honnan jöttem, és hova megyek.
A porból lettünk és porrá leszünk
Akkor is ha big mec-et vagy kólát veszünk.
Fogadkozunk, hogy mindent jóvá teszünk,
Kapaszkodunk, de csak a tapasztalat által kiedzetteknek marad falat,
Ha elengedik a kezedet csak magad maradsz!

Tudd, hogy ki van ellened, a jellemen látszik.
Falkában járnak mint a gestapós nácik.
Habzik a szájuk a saját igazukért,
És mindent megtesznek a saját vigaszukért.
Reklámozzák, terjesztik, beszippantják az agyadat, megerjesztik.
Megrágják, kiköpik, a lelkedet kitömik,
Kenuval az űrbe a magamfajtát kilövik.
Én egész éjjel szedem a pirulákat,
Beteg ez a világ, őrültnek titulálnak,
Ha nem állsz be a sorba, téged is kiutálnak,
Hogy haljanak meg! Hogy halljanak!

Nekem nem kell a lé, hogy a gádzsik faljanak,
Én az a fajta vagyok, akit sohasem hajtanak.
Hajt a vérem, de sose hajtok fejet,
Tudom hol a helyem, megtanították a terek.
Itt a Székelyek fattya, mindenki bekaphatja,
Én onnan jöttem, ahol meghal a magadfajta.
Ti azzal védekeztek amit ti adtatok,
De én magam miatt élek, és nem miattatok!

Ti a múltat eszitek, én a jelent zabálom.
Azt teszem amit ti, tudat alatt fejbe
A saját kenyeremet aprítom a tejbe
Ez Bobakrome beat rajta pengeéles elme.

Refr. (2x):
Rendelek szeszélyes budapesti lotyót, *lotyót
Aki integet, ha arra jár a kopó. *kopó
Szopjad ki a Mauglit, a Balu meg az anyut.
Dzsigolókkal tömjük ki a kapud.

Vágod mint a penge, mint a tesó,
Vörös lesz a pofád, mint a lecsó,
Mint a stukás picsa Kecsón.
Nem a kínai pecó, annak szépen szétnyíltak a szirmai.
Kiszívása lírai, na má' rezeg is a teló.
Nem is ez a meló, hanem hogy kiadják-e(?), heló
nem a talajba húzom a kukit, hanem téged nyerlek(?) át,
Nem lát, felemelték az Istvánok Bobabát(?)
Te meg lefelé taposod magad a magon(?) át.

Állomás maradsz, ha tele van a vagon,
Hagyom, áldomást aratsz, ha tele van a f.szom veled,
Meg a kamu fejek, amikor bekapta a legyet, azt most kong a beled. *háá
De nyugi hogyha ránt a horog, akkor hörög,
Ha írnok(?) kell sírni, akkor kajla direkt röhög.
Trójai torz borz itt a wacuum dörög,
Gyilkosság Achilleus is halott görög.
Ez itt csillogó krómszett, a boncasztal mellett,
Na mesélj, mi lehetsz látni elfekve a termet?
Jó a lámpa neked, nem süt bele a szemedbe,
Nem érzel semmit, csak drogot az eredbe.

Amit főztél azt nyeled le, amit hoztál, az marad kint örökre *he
A többit meg fogjuk a körökre, haver.
Az agyban mint a crack meg a csőrös Mack török be.
Leszokott rólam a fű, az izmomtól fosott be,
Nem osont a tű.
Soha ne mondd, hogy soha! *soha
Hiába a diploma, ha ostoba.
A szöveged széna, a lelked tűz.
A habot eloltja mikor a cső elé űz
Székely őrszemnek ne mondd azt, hogy román,
Felmetszi a gyomrod oszt szürcsint a borán.
Szarik a köcsög, egészségedre,
Röhög, azt iszik, elenyészésedre!

Refr. (4x a végéig.)