Dűvő - Kilenc öles a kazári magtár

Mikor megy a legény szombat este a faluba,
utána az anyja, édes fiam gyere haza!
Nem megyek én, anyám, mer' elhagyott az én rózsám,
keresek másikat, aki igazabb lesz hozzám.

Nem messze van ide babám tanyája,
ide látszik virágos almafája,
almafáját körülfolyja a teljes szegfű,
nem taposom több szombat este körül.

Székelyföldről szokott harmat leszállni,
ha nem szeretsz, nem muszáj hozzám járni,
kikísérlek, nyitva hagyom sarkig az ajtót,
várom a régi szeretőm, aki volt.

Kilenc öles a kazári magtár,
abba rostál három barna kislány,
minden lánynak ott van a babája,
csak az enyém hervad a kaszárnyába'.

A csizmámnak se sarka, se talpa,
mind elkopott a tegnapi táncba'.
Majd lesz annak sarka is, talpa is,
lesz szeretőm, szőke is, barna is.

Ez a kislány, barna kislány, ha bemegy a templomba,
singelt szoknya, vasalt szoknya látszódik ki alóla.
A legények azt beszélik a karba',
az anyjának a mindenit, ki babája, de csalfa.

Ez a kislány, barna kislány kifeküdt az udvarra,
kilopták a, kilopták a singelt párnát alóla.
Ez a kislány nem sajnálja a párnáját,
gömbölyű a csecse, fara, kikeresi az árát.