Gatsunami - Detektívregény

Gőzölgő aknafedők felett
Egy utcai lámpa fénye alatt
Indulnom kell, várnak már rám
Tűzlépcsők, baljós házfalak

Érzések szöknek
A bedeszkázott emlékek résein át
Elfeledett naplónkba írunk
Holnaptól új históriát

Azt beszélik, hogy a belső körre
Új veszély leselkedik
Rossz helyen kerestük
Végig köztünk voltak az ellenségeink

Figyelmeztetnem kell
Még nem késő, még időben vagyok
Az ajtó nyílik, mögötte
Újra az a csodás arc ragyog

Valahol, a történet legelején
Éreztem én
Hogy ez egy végzetes detektívregény

Csak semmi hirtelen mozdulat
Hoztam önnek egy üzenetet
De tűnjünk innen
A fickó a sarkon áll és idáig követett

A kabátzsebemben lapul a pisztoly
Ha valami nem sikerül
Tudnia kell én mindig Önre vágytam
És Ön sosem volt egyedül

Sosem volt egyedül

Nincs több időnk, nincs rejtekünk,
Minden ablak minket figyel
A lépcsőházban menekülve
Kettőnk közt golyó süvít el

Kézenfogva rohanunk
A rakparton ér utol minket a sors
Nem így terveztem, de a búcsú
Mégis villámgyors

Túl mély a seb és nagyon vérzik
Siessen és Ön még megmenekül
Higyje el én követni fogom az útját
Így Ön sosem lesz egyedül

Sosem lesz egyedül