Caramel - Végtelen

Ki az, aki tudja merre fúj a szél?
Ki az, aki tudja hol talál a holnap?
Ki lesz majd aki biztos elkisér,
Ha majd rossz napokon félelmek elrabolnak.

Nem volt még aki nem hibázta el,
Nem volt még aki semmit nem veszített.
Amit féltünk olyan könnyen illan el,
Lehet, megéget, ami tegnap felhevített.

Mint egy jégvirág, nézem az üvegen át,
Mint egy forró szél, úgy fújt a szívemen át,
Hittem már délibábnak a nap sugarát,
Valami elmúlt, valaki mindig a szívedbe lát.
A szívedbe lát.
A szívedbe lát.
A szívedbe lát.

Ref.:
Most újra élek, elhagy a félelem,
Amit elhibáztam, az a végzetem.
Ha érez a szív, elfut az értelem,
Soha nem feledem, hogy ez a szerelem
Vágtelen!
Végtelen!

Körbe zárt már a végtelen sötét,
Az esti égbolt csillag tengerében.
Véget nem érő télnek hidegét,
Túléltem emléked rejtekében.

Ki az, aki tudja, hol van épp a láz,
Sokszor elhittük már játékát a fénynek.
Vakságba, vagy arany ködbe zársz,
Az érző szívek útvesztőre lépnek.

Mint egy jégvirág, nézem az üvegen át,
Mint egy forró szél, úgy fújt a szívemen át,
Hittem már délibábnak a nap sugarát,
Valami elmúlt, valaki mindig a szívedbe lát.
A szívedbe lát.

Most újra élek, elhagy a félelem,
Amit elhibáztam, az a végzetem.
Ha érez a szív, elfut az értelem,
Soha nem feledem, hogy ez a szerelem.

Most újra élek, elhagy a félelem,
Amit elhibáztam, az a végzetem.
Ha érez a szív, elfut az értelem,
Soha nem feledem, hogy ez a szerelem
Végtelen!
Végtelen!
Végtelen!

Végtelen!