1. Karácsonyi dalok - Hull a pelyhes 
2. Karácsonyi dalok - Mennyből az angyal 3:18 [2001]
3. Gyermekdalok - Adventi hirnök[2008]
Hangyák - Csata
| Szövegírók: |
Mórocz Tibor Csepregi Richárd Hegedűs János Lajos Jagri István Szűcs Gergely |
|---|---|
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Megtekintve: Ma 1, összesen 4840 alkalommal
Beküldő
Dalszöveg
Apokaliptikus kõcsatát vívtunk,
a barátaim, meg én.
Az egyikünk majdnem meghalt,
apró pont e földtekén.
Repültek a kövek, a csontok törtek,
majd összeforrtak, mint fájó emlékek.
Õsz volt, a kövek hulltak, mint hó az égbõl.
Betemették a világot, lehulltak a légbõl.
Repültek a kövek, a csontok törtek,
majd összeforrtak, mint fájó emlékek - fájó emlékek.
Hajnal volt már, az utcai lámpák,
vékony fénykörükkel az utcát pásztázták.
Furulyaszó az alkonyatban,
a láng még egyszer utolsót lobban,
régmúlt árnyak veszve a ködben,
itt már nem halnak meg többen.
Repültek a kövek, a csontok törtek,
majd összeforrtak, mint fájó emlékek
a barátaim, meg én.
Az egyikünk majdnem meghalt,
apró pont e földtekén.
Repültek a kövek, a csontok törtek,
majd összeforrtak, mint fájó emlékek.
Õsz volt, a kövek hulltak, mint hó az égbõl.
Betemették a világot, lehulltak a légbõl.
Repültek a kövek, a csontok törtek,
majd összeforrtak, mint fájó emlékek - fájó emlékek.
Hajnal volt már, az utcai lámpák,
vékony fénykörükkel az utcát pásztázták.
Furulyaszó az alkonyatban,
a láng még egyszer utolsót lobban,
régmúlt árnyak veszve a ködben,
itt már nem halnak meg többen.
Repültek a kövek, a csontok törtek,
majd összeforrtak, mint fájó emlékek
Zeneszöveg hozzászólások
Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!