Twin City - Tarzan

Hosszú a mese, de rövidre fogom.
A végétől innen, de túl az első napon
Kipattant az isteni szikra.

Túl nagy a csend, az unalmas rendbe
A gyilkos kórt majdnem elfelejtette!
Gyorsan egyet lépett vissza.

Néha tisztább pillanatban
A szánkra fagy a mosoly.
Mi lesz így a vége...?
Te figyelj! Ez most komoly?

Itt vagyunk mind az Édentől keletre / Itt vagyunk mind az Édentől keletre
Csináljunk úgy, mintha mást is lehetne! / Csináljunk úgy, mintha mást is lehetne!
Itt vagyunk mind az Édentől keletre, / Itt vagyunk mind az Édentől keletre
Csináljuk végig a tervet, de nevetve!

Mondjuk, legyen a majom bölcsője a vésznek,
A halálos mérget nevezzük észnek.
Az Édennek, jaj, ez lett a veszte.

Szegény kis majom, ha sejtette volna,
Hogy az isteni tréfa az ő vérét ontja, jaj,
Inkább kihal, mint a mammut is tette.

Ebben a viccben pont az a poén,
Míg mi kérkedve hajtunk,
Odafenn egy ágon
A majom röhög rajtunk.

Itt vagyunk mind az Édentől keletre / Itt vagyunk mind az Édentől keletre
Csináljunk úgy, mintha mást is lehetne! / Csináljunk úgy, mintha mást is lehetne!
Itt vagyunk mind az Édentől keletre, / Itt vagyunk mind az Édentől keletre
Csináljuk végig a tervet, de nevetve!

Szóval az ágon a majom már messziről látszik,
A farkával és egy gondolattal játszik.
Végül lemászik, és jaj a fejére.

Ösztön, akarat és megannyi eszme.
Ha újra kezdjük, ki tudja lesz-e
Majd a történetnek kerekebb vége?

Kegyetlen a tréfa.
Tudod, nem így kértük.
Szeretjük a viccet, urunk,
Csak sajnos - nem értjük.

Itt vagyunk mind az Édentől keletre / Itt vagyunk mind az Édentől keletre
Csináljunk úgy, mintha mást is lehetne! / Csináljunk úgy, mintha mást is lehetne!
Itt vagyunk mind az Édentől keletre, / Itt vagyunk mind az Édentől keletre
Csináljuk végig a tervet, de nevetve!