Csuka Mónika - A legszakadtabb lány

Kő lennék, ha tagadnám, hogy voltak szép napok,
s nem repültünk úgy, mint a madár.
Hazudhatnék tán neked, sohasem veled
alakult, ragyogott ez a vágy.

Isten bizony siratom a régi álmokat,
S kapaszkodhatnék a múlt után.
Visszalépni nem lehet, nem megy már veled,
és túl vagyunk haragon, közönyön, taktikán.

Minden mondat, kétszer kettő, de nékem mégis fáj.
Hányszor mondtad, én vagyok a legszakadtabb lány.
Minden mondat, kétszer kettő, de rozsdás bonviván,
Megtörtént, hogy megunt az, kit úgymond: meguntál.

Iránytűvel keresem a holnap útjait.
Tapasztalatokban nincs hiány.
Visszalépni nem lehet, nem megy már veled,
és túl vagyunk haragon, közönyön, taktikán.

Minden mondat, kétszer kettő, de nékem mégis fáj.
Meg kell tudnod, lapátra tett a legszakadtabb lány.
Minden mondat, kétszer kettő, de rozsdás bonviván,
Napról-napra csordogált, míg betelt a pohár.

Minden mondat, kétszer kettő, de nékem mégis fáj.
Hányszor mondtad, én vagyok a legszakadtabb lány.
Minden mondat, kétszer kettő, de rozsdás bonviván,
Megtörtént, hogy megunt az, kit úgymond: meguntál.