Pajor Tamás - Szeretem Pestet

Ma csodák, jelek kövessenek, ne fonák cselek
Korán kelek, hogy 8-ra Budán legyek, Škodán megyek, de tovább megyek
az úton, ami hozzád vezet.
Szeretem Pestet, szeretem ahogy ébred Buda
ahogy este Örkénylik a duma, majd a nap kel és fölfénylik a csoda
Felnézek oda ahol van mindenek oka.
Szeretem ahogy a város pezsdül
ezért nem Londont választom pestül
a Halászbástya. mint a fotón meg se rezdül. és belül belül hiszek szentül
Itt a klaszter, a klaszter, a klassz termálhotel,
ott a flaszter, a flaszter, a flaszter már fogy el
Hol a lécci, a lécci,
a létszínvonalból lépni túl pár könnyen
itt még Raikönnen se jár könnyen,
de bár jönne a nyár röntgen sugára az ég tetejéről a juhász bojtárra
persze fölösleges sütnie oly nagyon, hisz a mikrosütő ma már eleve nem egy vagyon.
Úgy szeretem a szívhangot
Úgy szeretem a város zaját
Sok töredezett szép arcot
Kik üzenik, hogy még van tovább
Az utakat az ősparkon
A betűket a fák oldalán
ők jelölik, hogy hol harcolt
Winnetoo a hős indián
Gellért nézi a hegyről, hogy Erzsébet lemegy hídba
Lerogynék a járaton, de a Hév kötelez, itt vagyok elhívva.
Hol Liszt a reptéren, marcipán Mozarton
a módszertan, hogy Beethoven kutyussal osztozik az Oscaron
Forgalom dalt zsong itt bah csomópontja
Fúgák repednek, egy brigád az utat bontja.
A fékhangból is hallom a zenei A –t, ez az áthallás kép, mit nem láthat más
Hogy a ziccer, a ziccer, az itt szereplőnek végül kell-e csalódnia. Fogy a világ, szegény kalória, részemről pedig hozzá itt a Chaplin, a Chaplin, a csepplingvisztika.
Ismerem a dörgést, de mikor lesz itt villám,
pedig nem a közértfokú magyarról tartanak itt nyilván.
Persze nem vagyok Rambo, se Marlon Brando, csak olykor egy kis budapesti gyarló mandró
De itt sütöm ki a szóját, a szóját a szójátékokat
A nemjóját e jó játékokat!
Szavak ütemét hallom
Az egyedüli mély vallomást
Gyerekeket, fényt, alkonyt
milliónyi kép albumát
Bemegyek egy szűk ajtón
de kicsi lett a vén iskolám
csak Figyelem e gyűrt rajzot
A nemecsekek édes korát
Úgy szeretem a szívhangot
úgy szeretem a város zaját
Sok töredezett szép arcot
Kik üzenik, hogy még van tovább
Az utakat az ősparkon
A betűket a fák oldalán
ők jelölik, hogy hol harcolt
Winetoo a hős indián.