Szűcs Judith - Tűz színű éj

Az érzelem oly tiszta volt és szép,
de tőlem mégis elmentél.
Mert láthatatlanul,
egy árnyék ránk borult,
s a vágy mi bennünk élt.
a végtelenbe hullt.

A ház sötét és az ajtóm zárva már,
de szívem most is visszavár.
Benéz egy fénysugár az álmok ablakán,
és lámpást gyújt a Hold ezüst falán.

Mert volt egy éj, tűzszínű éj,
lángoló fényű, szédítő és mély,
és áttört szívemen, egy fájó idegen érzés
ami elkísért.
Mert volt egy éj, tűzszínű éj,
lángoló fényű, forró szenvedély.
Mint álom tova szállt, oly más lett a világ.
Mert ketté vált az út,
most menj tovább.

A múltba lépek és visszanézek még,
és rád gondolok úgy mint rég.
Bár elköszönt a nyár, és elrepült velünk.
Már nem kell többé búcsút intenünk.

Mert volt egy éj, tűzszínű éj,
lángoló fényű, szédítő és mély,
és áttört szívemen, egy fájó idegen érzés
ami elkisért.
Mert volt egy éj, tűzszínű éj,
lángoló fényű forró szenvedély.
Mint álom tova szállt, oly más lett a világ.
Mert ketté vált az út.
Most menj tovább.

Mert volt egy éj, tűzszínű éj,
lángoló fényű, szédítő és mély,
és áttört szívemen, egy fájó idegen érzés,
ami elkisért .
Mert volt egy éj, tűzszínű éj,
lángoló fényű forró szenvedély.
Mint álom tova szállt, oly más lett a világ.
mert ketté vált az út .
Most menj tovább