Stefanidu Janula - Csak a tavasz ne jönne sohasem

Csak tavasz ne jönne sohasem
Én mindent felejtenék
Csak ne hívna úgy a szerelem
Nem mennék sosem feléd
Csak ne látnék többé ibolyát
Csak ne lenne virágos rét
Csak tavasz ne jönne sohasem
Én meg nem bocsátanék

A csónakom pihent a Dunán
Ringatta a tavaszi szél
A zene szólt valahol Budán
Emlékszem, ahogy szerettél
Csillagos ég volt, ragyogott fent
De csoda szép volt a szerelem
Akkor még boldog voltam nagyon
De utolért a végzetem

Csak tavasz ne jönne sohasem
Én mindent felejtenék
Csak ne hívna úgy a szerelem
Nem mennék sosem feléd
Csak ne látnék többé ibolyát
Csak ne lenne virágos rét
Csak tavasz ne jönne sohasem
Én meg nem bocsátanék

Neked csak játék volt a szívem
Hazug volt ajkadon a csók
Bánatomat magammal viszem
A szívek nem gyógyíthatók
A régi nyárnak már nyoma sincs
Én egyre várlak hogy szólj, vagy ints
De mit tudod, hogy nekem mi fáj
Mert hiszen neked szíved nincs

Csak tavasz ne jönne sohasem
Én mindent felejtenék
Csak ne hívna úgy a szerelem
Nem mennék sosem feléd
Csak ne látnék többé ibolyát
Csak ne lenne virágos rét
Csak tavasz ne jönne sohasem
Én meg nem bocsátanék

Csak ne látnék többé ibolyát
Csak ne lenne virágos rét
Csak tavasz ne jönne sohasem
Én meg nem bocsátanék
Én meg nem bocsátanék