Buborék együttes - Erdei futóverseny

A startnál épp a csiga rajtol, lobog hátán a háza
Jaj, Istenem, a hangyának leesett a csizmája
Hát a rák meg mit csinál ott, ollójával legyintget
Véletlenül, jaj, levágta a pók hátáról az inget

A tücsök, hogy igyekszik, hátán a nagy hegedű
„Nem tudom, hogy érek végig, hiszen olyan nagy a fű”
És az egér milyen fürge, milyen virgonc, milyen, ó
Éppen mikor célba érne rácsücsült a víziló

„Nem baj ma semmi se számít” - szól az öreg pöfeteg
„Ezek meg itt mért kiabálnak? Nem értem a tömeget”
„Nem baj ma semmi se számít” - szól az öreg pöfeteg
„Ezek meg itt mért kiabálnak? Nem értem a tömeget”

„Várjál nyuszi, ne siess úgy” – kiabálta a róka
Míg ezt mondta a fejéről leesett a paróka
Volt ám jó nagy kalamajka, mindenki csak ordibált
Az út szélén egy sündisznócska visszafelé sántikált

„Nem baj ma semmi se számít” - szól az öreg pöfeteg
„Ezek meg itt mért kiabálnak? Nem értem a tömeget”
„Nem baj ma semmi se számít” - szól az öreg pöfeteg
„Ezek meg itt mért kiabálnak? Nem értem a tömeget”

„Nem baj ma semmi se számít” - szól az öreg pöfeteg
„Ezek meg itt mért kiabálnak? Nem értem a tömeget”
Végül minden úgy alakult, ahogy annak lenni kell
De, hogy mégis mi történt, azt nekem úgysem hinnéd el

Képzeld el, hogy a rák győzött, tudod, nekem hinned kell
Azért volt ez oly nagy csoda, mert hátra felé indult el
„Nem baj ma semmi se számít” - szól az öreg pöfeteg
„Ezek meg itt mért kiabálnak? Nem értem a tömeget”

Az a jó, ha jó a verseny, mindig csupa izgalom
De azt, hogy ki a győztes, csak a végén tudhatom
Az a jó, ha jó a verseny, csoda mindig történhet
Hidd el, hogy itt ér véget ez a kedves történet