Kalamajka - Töltsd teli, pajtás! (Dunántúl)

Töltsd teli pajtás poharad, poharad,
míg ki nem ázik a fogad, a fogad!
Így jár, aki mindig bort iszik,
míg a temetőbe nem viszik.

Eltemették az öreget, öreget,
melléje tették az üveget, üveget.
Így jár, aki mindig bort iszik,
míg a temetőbe nem viszik.

Én édes pintes üvegem, üvegem,
süvegem előtted leveszem, leveszem.
Hogyha szép lányt látok, köszönök,
olyat iszok, csak úgy nyöszörgök.


Kocsmárosné kápolnája a pince, a pince,
imádságos könyvecskéje az icce, az icce.
Rója, rója rovására hány icce, hány icce,
csak azt mondja a vendégnek tíz icce, húsz icce.

Kocsmárosné a térdéig szüzecske, szüzecske,
térden felül köldökéig menyecske, menyecske.
Rója, rója rovására hány icce, hány icce,
csak azt mondja a vendégnek tíz icce, húsz icce.

Két kis veréb a búzában csiripel, csiripel,
két vén banya a konyhában kilipel, kelepel.
Egyik púpos, másik ragyás, kié lesz, kié lesz?
Ki a borát meg nem issza, azé lesz, azé lesz!


Töltsd teli, pajtás, poharad, poharad,
míg ki nem ázik a fogad, a fogad!
Így jár, aki mindig bort iszik,
míg a temetőbe nem viszik.
Hogyha egyszer oda elviszik,
istenuccse többet nem iszik.